19551002 kedvenc versei
Nyugalomra, békére vágyom,
Távol a világtól, távol minden zajától,
Mert sok ez a borzalom,
Úgy érzem, nem bírom.
Álmodozások
Ha minden álom valósággá válna,
örök tűz égne téli éjszakákba,
öröknek lángja, mily csodaszép lenne,
megtisztulhatna benne, minden ember.
(révész)
Tárnák mélyén, lassú sodrású
vízpart szélén vártalak.
Szikes pusztán délidőben
öreg juhásszal időztem.
Suba alatt izzadt teste,
arra vágyott, legyen este.
Hófehéren, tisztán csendül az est,
csillanó ködfolton a Hold remeg,
távolban rézharang érc-szava peng,
december éjszakán béke kereng.
Feszül néha a múlt sebe rajtam,
ha elmém a végtelenbe réved,
mert mellém simul mindig-emléked...
Kéményből felszálló,
tekergő-gomolygó
gömbölyded füstgolyó
felhőket alkotó.
Mindig jöttek új reggelek
és új napok, nem tudtam,
hogy én még választhatok,
csak futott az út, és vele
szaladt az életvonat,
és egyre gyorsabban teltek
a sokszor megélt nyarak,
de egyszer csak megállok...
Szeretnék felhő lenni, szomjazó földnek, adnék inni!
Szeretnék madár lenni, a végtelen szabadságban hinni!
Kiretusált álmaimban mindig szépnek látlak.
Hamvas barack az arcod, fekete a szemed....
vagyok a csend, ha dübörög minden,
s mentőmellény, ha fojt a lét,
az vagyok, amiből egynél több nincsen,
kevesebb pedig nem elég.
Puha, tiszta lelkem
eléd kiterítem -
hagyom - lágyan lengjen,
kecsesen, szelíden.
Neked szántam e versemet, ki másnak,
álmaim Veled valósággá válnak,
ma bizonytalan vagyok, kérlek segíts,
ölelj engem, fagyott lelkem melegítsd.
Engem a belső úton nem vezet
megtanult ima, amikor hozzád megyek.
Úgy vagy bennem, mintha volnál,
túl közel, s messze, mint a távoli hegyek.
Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni,
Megtiporva, hasztalan a porba veszni.
Mert mindenki látatlanul tapos rajta,
Mulandó léte, homokká váló hajsza.