1956APA kedvenc versei
Tizenkilenc angyal szállt fel az égbe,
Ezrek fájdalmától sötét délután -
A gonosz megfejthetetlen rébuszán
Töpreng és jajgat Amerika népe.
Valaha gyermek voltam én is,
nőni akartam fel az égig.
Irigyeltem szüleimet, öregeket:
Nahát! Ők mindent megtehetnek?
Mint fénylő bilincs, a kilincs,
mely csuklóm alatt kattant,
kaput keresne, ami nincs,
s már nyitná is e katlant.
Napfényes órákon feltűnnek idősek,
kertemből fél szemmel figyelgetem őket.
Házam mögött lévő fákkal árnyas parkban
üldögélnek hosszan már egyre gyakrabban.
Mikor még kisbaba vagyok,
aranyosan fekszem,
félév után már haladok,
mászó baba lettem...
Jövőm ködében tántorgok, szabadságvágyam semmit sem ér.
Elszorul a torkom, árnyékba búvik, ki megtorpanva él.
Feszítem lelkem, új erővel indul minden újabb napom.
Reszket a térdem, de lehúzni végleg én mégsem hagyom.
Biciklis cikázik sok kocsi között.
Elütik, mert őrangyala nem őrködött.
Szabadon
Szabadon suhanok a széllel,
kínálom mosolyommal, széppel...
Csillag vagy még, pici gyermek,
Suhanó árny, éltető csermely.
Amina még nem ért mindent,
Mert ő még pici gyermek.
Ines-ke, az unokám,
ő a legfiatalabb,
ha velem van, naphosszat
rajtam csüng a kis csacska.
A kisgyermek megszületik,
a világot még nem látja,
szemünk előtt cseperedik
a teremtésnek csodája.
Mikor egy álom valósággá válik
Én nem akarok elveszni a hétköznapokban,
Már nem tudok élni szűk keretekbe szabottan,
Lelkem mindig is szárnyalt, már testem is követi,
A világ szépségét most már szemügyre veheti.
Csillagok őrzik anyám házát,
Megszülte benne kicsi fiát.
Gyermekkorom keskeny hídján
Jártam életem ábrándos gyermeki útját.
A gyereknek két dolog kell,
figyelem és szeretet.
Ha megkapja, öntudatos,
elégedett felnőtt lesz.