955kondoros kedvenc versei
Hívtam a szelet:
öleljen meg,
ha én már nem leszek.
Suttogjon néma szókat,
intő bölcselmeket.
Hogy engedjelek máris el, hisz
betöltöd minden sejtemet,
tudom, hogy bíbor nyár-ruhádat
ma este el kell rejtened.
Ősz suttog a fák alatt,
Hull a sok levél,
Pörgő-forgó táncukban
Nyár emléke él,
Rezes álom szenderül,
A vén tölgy elpihen,
Csend honol a föld felett,
Jöjj hát közelebb.
Barnára zöld és pirosra kék,
szömörcés parton kökény az ég.
A simuló fű puha bársony,
vad nyarát pihegi a páskom
szemem a szemed nézi s ahogy
az út fenyők zöldjébe süllyed észrevétlen
csak caplatunk füttyösre izzított ajkakkal
előre fel a gyanta ízű reggel lelkes kaptatóin
a mogyoróbokrokkal kacagó tetőre
gyönyörködöm ha kicsit előre hussansz
kacagsz kacagsz
szapora táncosakat lépsz árkot ugrasz...
Csak peregnek, csak peregnek...
Mint megmarkolt jólétek, lassú menzaebédek.
Bíbor felhő fülel a láthatár felett.
Kandi szemeiből halvány fény dereng.
Hallgatja és lesi minden egyes léptem,
ahogy görcsös, fagyos térdeimet védem.
Balra
Fel
Fehéren tűnik a perc mögött
Előttem csendesedve minden eltűnik
Lám mögötte minden tiszta már
A napsugár pótolva lenne már?!
Szerelem nyolc kitalált szóval
Menekültem de mindhiába
Folyton egy furcsa arcot láttam most
Bevallom mindig erre vágytam
Azok vagyunk, akik vagyunk,
magunkkal hű s földik rokon,
sorsvilágunk az álomgyár,
énünk mégmég élményt kíván.
Elmondhatom, merre, milyen úton járok,
de nem ugyanaz, ha a te lábad fárad.
Partium
Szentjobb település nevét
Szent István ereklyéjéről,
a Szent Jobbról kaphatta az
ereklyének rejtekéről.
Újra összeroppant szívem a mellkasomban,
s bőröm alá végtelen nyugalom költözött.
Ha megőrülök, sem lehetek két karodban,
a lelkem fekete gyászruhába öltözött.