955kondoros kedvenc versei
Jegenyékkel hajlong szélben,
érces hangja égi máglya,
girlandot tép kerítésre,
rontást harsog trombitája.
A tündér ruhája
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.
A sámán és a szél 2
Északi szél itt van újra,
Elhív engem hosszú útra,
Felszállok vele újra az égig,
Őseim szép nyughelyéig,
Arany mező, ezüst erdő,
S jön már szembe a teremtő,
Öreg Isten szép szál férfi,
De a szeme... lelket méri!
Tiszta szobánknak tükreit
fehér lepedők takarták,
fehér gyászában virrasztott
lámpa fényénél nagyanyám.
Álmok útja ködbe vész,
az időm lassan lejár...
Mögöttem marad a sors,
a végtelen csendje vár.
"Hírös város az Alföldön Kecskemét."
Róla írta Petőfi e költeményt.
Ha nem hiszed, látogasd meg, körülnézz.
Duna-Tisza közti ízes tájbeszéd
Nincs feledve, a népnyelvben ma is él.
Karsai Tibor emlékére
csak a döbbenet
mi ilyenkor
agyunkon átszalad
néha még beszéltünk
hallottam hangodat
poéta voltál versfaragó
mi röpke pillanat alatt
mint gitárhúr zene közben...
Sály község a Bükk-hegységnek
az egyik völgyében fekszik.
Latorvár-tetőn három vár
már teljesen elenyészik.
És összetörtél száz alakba,
ívbe hajlítottad a szívem.
Tüzes kínba dobtál, s haragba
zártál, hogy a bú elveszítsen.
A kék égbolt dísze, éke
minden szárnyaló madár,
a látványa elkápráztat,
légörvényben hogyha száll.
Amikor én nem mondok már semmit,
csak akkor hallgassatok meg,
amikor már nem érdekel semmi:
Akkor végre hazamegyek.
A felhőtlen vasárnap kékre festette az égboltot,
A fennsík zöldje sokat sejtetően sárgállott,
A Nap szíve mélyéből perzselte a lelket,
Az eltikkadt sas kaktusz ágán szendergett.
Mennyi elveszett gondolat,
Mennyi íratlan szó.
Mennyi játszma a földön, mi számomra már nem játszható.
Mennyi bánat és öröm,
Mit átél egy halandó,
Lelkem az űrben mégis egy örök vándorló.
Álmodtam magamnak egy mesés világot,
boldog voltam, mert láttam sok szép virágot.
Hajnali három,
A metrót várom,
De nem jön az,
Ahogy te sem,
Mindig az maradsz,
Akit kerestem,
Hangos zajok.