Abraks_Anna kedvenc versei
Egy nő, amikor már ötvenhét,
átússza hússzor a medencét,
vacsira beéri salival,
mellette két pici csalihal,
esténként tánc helyett futni jár,
pörög az élete, nem sivár.
A hatvannyolcat meg sem írtam,
mert már követni nem tudtam.
Csendben van béka Béla, mint aki le van hibernálva.
Pénzes hal lép a bálba bedobozolva, konzerválva.
Születésnapomra
Ma hetvenkét éves lettem,
rohan az idő felettem.
Nyafoghatnék, de már késő.
nem figyel senki, oly félő!
Régi naplóm sárgult lapján
sok mesés álom szendereg,
forró csókok néhanapján,
és könnymaszatos reggelek.
Van itt leány, fiú, szőke, barna,
kinek arcát maszk takarja.
Virágárus virágai közt képzelet,
mint boldog pillangó, repkedhet.
Sok éve már hiányzik a jöttöd,
hallgatom, ahogy a szél zörömböl.
Fák lombjait tekergeti zúgva,
ajtóm kilincsét rázza dacolva.
Történt egyszer, réges régen,
Havas mező közepében...
Élt egyszer egy hóember,
Úgy hívták, hogy Szilveszter.
Mesevilág, nevesincs,
benn csepp ország, neves kincs.
Palotája szép, míves,
messze földön is híres.
Szerelmes szívem
szerelmed szomjazza,
kerülj közelebb
kitárt karomba!
Anya, miért hoztátok be
apával a fenyőfát?
Azért, kicsim, mert ünneplünk,
állítunk karácsonyfát.
Árva kislány zuzmós országúton halad,
Két copfjára keserű könnye csorog,
Mardossa a bánat, szíve szakad,
Elhagyták szülei, macijával szipog
Szeretlek, te gyermek.
Szeretlek, te drága.
E kegyetlen világnak
Boldogságvirága.