Abraks_Anna kedvenc versei
Kézen fogva mentünk anyával,
így kísértük ki apa hamvait,
sütött a Nap, elgurult a lakkon,
lassan követtük a csúf gyászkocsit.
Anyám háza fehér falú,
Kerítésen dús illatú
Lila akác köszönt engem,
Rám integet: - megérkeztem.
Kedves legyél, arra vágyom,
Mindig az vagy, mért hiánylom?
Űz a farkas, sohasem bánt,
Eléfekszem bárány gyanánt.
Gyermeknap jő, jaj, de jó!
Hali-halihó!
Előveszed a tollad,
kimászol magad alól!
Érzed szörnyűség súlyát,
a lélek csak így lakol.
Egész nap várom, miként fogok
csillagfényes éjszakákon
színed előtt letérdelni, Uram,
számba venni aznapi jó vagy rossz utam.
Agyam rejtekében 05
Rózsára leltem egy szemétdomb alján,
hol kinyílott édes-bús virága...
Ezerötszáz - vagy tán kétezren lehettek -
fekete ruhás, égő szemű asszonyok...
Szeretet
Ma utolért a szerelem
érzés, libabőrös lettem!
Párban sétáltunk, édesem,
mint akácméz, az életem.
Mérges lángok harapdálják,
A gerendát körbenyalják.
Sötét füst száll az ég felé,
Elrettent ez a szörnyűség.
Ellesett pillanatok
Tipp-topp, kipp-kopp,
jár a baba, jár.
"Mamma!" - "Babba!"
szája be nem áll.
Új időszámítás szerint
Nem tudom, reggel van avagy délután?
Szürkén cammog az idő nap nap után.
Órámra tekintek, lehet, pontosan jár,
de nem jelzi, tél van, tavasz vagy talán nyár.
Félhomályban elmerengve
tollat veszek a kezembe.
Képzeletem szárnyalását
szürke magányba temetve.
Vidámpark helyet a képernyőn várom,
Nehezen jött össze ma ez a kapcsolat.