Agnes54 kedvenc versei
Újra futok! Istenem, újra futok!
Meglásd, az olimpián is indulok!
Az élet velem még mindig oly kegyes:
nem adom fel! Már futok, szívem repes!
Talán csillagok már. Végleg nincsenek
egykori arcok, mosolyok, életek.
Az égbolt Atlantiszán, mint kincseket
bennünk keresik emlékes éjjelek.
A gyertyaláng ideje lassan lejár
A gyertyaláng ideje lassan lejár,
Szerelmünk ereje egyre tovaszáll...
Megjegyzek minden percet,
Mielőtt kialszik a láng,
Hogyha visszatér, emlékezzen ránk.
A borostyánkő legendája
Szénült réteg védte. Tenger kimosta.
Kőbe zárt napfény. Hajdan ősi gyanta.
Vak az idő: oda a szép, a gyatra.
Nincs vátesz. A jelennek egy a sorsa.
Csak ne látnék több csontváz gyereket,
mélyen ülő, beesett szemeket,
fénytelen, üres szemű anyákat,
akikben rég tanyát vert a bánat,
akik nem hisznek sem istent, sem embert,
akit a sors, lásd, két kézzel megvert,
akikért nem mond senki imákat!
Ha te lennél a gyermek,
ki szüntelen figyel, melódia lennék,
amely álomba szenderít.
Vagyok kis földemen, amúgy gyalog,
velem ballag az idő, hű kutyám,
s talán valahol fenn az angyalok.
Egyszer átjutok lelkem tűfokán,
ahol felhők mennek, az ég marad.
A remény privát. A csend még szabad.
Ima a betegség leküzdéséért
Szükség van imára, én bizony belátom.
Ki fent laksz a Mennyben, hallgasd meg fohászom!
Őszinte szavaim jó szándékkal küldöm,
egyenes gerinccel. Nem csavarom, csűröm!
A Jóisten egykor megfigyelte,
ő valamit jól elronthatott,
amikor Ádámot megtervezte,
társat neki sajnos, nem adott!
kettőezerhúsz elején
Valahogy hinnem kellene abban,
hogy ez az év is biztosan enyém,
s csillagra szögelt idődarabban
csaljon, ahogy Kolumbuszt a remény.
Cseppek az örökből. Lassan iszom.
Ma vitorlám. Holnap Atlantiszom.
Hu-hu-hu-hu,
hull a hó,
itt van már a
télapó.
Áldás
Szelíd lankák, kéklő hegyek,
mint egy alvó kisgyermeket,
kis falumat úgy őrzitek,
Szuha-menti, szép völgyemet.
Gyarló az ember. Mert hibát hibára halmoz.
Ki bűn nélkül élt, pont azt állítja falhoz!
Forgatja bátran sokszínű köntösét.
Önzőn tapossa rég feledett hitét.
Pipacs pirosával
lobbant el a nyár,
vágyak hamujában
keresgetni kár.