Agnes54 kedvenc versei
Az ősz egy szonáta,
vadgalamb, poszáta,
rigó is ráhangol,
fényhúr zeng a napból.
Ma reggel
egy fürge szél
ablakomon kopogott.
Annyit mondott, itt az ősz,
és gyorsan elfutott.
Gondolatok az Ars Poetica-ról
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a torkom is félrenyelne,
Ha lennék a "Többi" átlaga...
Éjszakánként felkeres egy árnyék,
Semmi karjával lágyan átkarol,
Hangtalan szóval beszél hozzám,
És sejtelmes fénnyel
Rám ragyog.
"Örök" a magány már ebben a korban,
De társat lel, és napra osztja sorban.
A szépség lángja olvaszt most egy percet,
Halvány tüze szívhez szól, bút felejtet.
Hanyag lett világom,
Álom nélküli!
Szólok Nektek...
Távoli lelkek...
Nincs jó lovas, ki megüli.
Titokban alszom egy keveset,
Hogy álmom legyen a bőséggel.
Ott járjak, hol van a szeretet,
Hol lángja nem ég már rőzsével.
A múlt feledten szendereg,
akár az antik mesterek,
az ég ősi aranykeret,
látni a hajdanvolt teret.
Visszatérés az üres szülői házba
Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.
Úgy szól az a harang messze,
Tarló felett vércse szitál.
A nap ragyogó jó kedve
Fénnyel ebédre invitál.
...Böjti szelek csippentő fogsora.
Rügyrejtelem, fagyos tél győzője,
Hóvirág, ki nevének őrzője.
Ha megkérdeznéd, ki vagyok,
nem tudnék felelni...
Talán egy porszem az utakon,
amit a szél sodor,
egy könnycsepp,
mi lecsorog arcodon,
egy lehullott őszi falevél,
köd a fák hegyén...