AkarkiGyula kedvenc versei
Felhős az ég, lóg az eső lába,
lassan lépdel szekérút sarában,
hátán zsákja, nyakában bakancsa,
pipacsok közt viszi gondolatja.
Fohász
Vibrál a levegő,
tikkasztó a nyár.
Kopár a legelő,
szomjazik a nyáj.
Barát, ki sétádat a temetőben teszed,
fiatal éveid emlékeit keresed.
Van neve, mégis idegen kórság.
Egy alakváltónak nevezném,
mely diffúz és zavaros szétszórtság
bennem és rajtam... úgy levetném,
s szeretném, ha már magamra hagyna,
vagy megnevelném, de idegen.
Elsodornak ezek a szelek,
s nem lelem sehol a támaszom,
nem terelnek segítő kezek,
s már alig állok a lábamon.
Gondolatok gyűjtés közben
Szemezünk: az idő meg én,
gubbasztva egy domb közepén.
Megálltak napok meg órák,
utat visszafele róják.
Mióta Földön létezik élet,
mindig reméljük a tavaszodást.
Pacsirta dala kikelet hangja,
április okozna kavarodást?
Ágyamon fekszem önmagam ölelve,
a kéz már sehol, mely engem ölelne.
Elnyelt mindent a tétova múlt,
és az öreg szív már kissé megfakult.
Hervadó szépségről
hogyan lehetne írni szépet,
hisz maga a hervadás is
lassan kezdődő enyészet.
Hajadba csendet fésül az est,
az ősz szálakat nem kutatja,
lágy hangod szívembe fest
szeretetvarázst naponta
Szemeidnek szép tükrében
elrévedezek csendesen,
pörögnek gondolataim
az elmúlt szép éveken.
Szeretet
(apeva)
Hol
Béke,
Megértés
Szívekben él,
Ott szeretet van.
Hetedíziglen követlek meg téged,
Nemzedékünk minden bűnéért, Uram.
Kegyelemért hozzád vezetett utam,
Hisz` a kín lelkemben hamuvá égett.
Megíratott mindenkinek
előre,
és senki nem menekülhet
előle.
Ideje már szabadulni
a felszaladt kilóktól,
többet kéne tán mozogni,
mert nem tűnnek el maguktól.