AkarkiGyula kedvenc versei
Ne kérdezd, mért vagyok szomorú,
úgysem válaszolnék rá,
sír lelkem minden kis szeglete,
testem mégis lélegzik tovább.
Belém bújt a márciusi fény, érzem:
akár erekben a vér, zsong a tavasz.
Felhők közt kacsint a Nap, a vén ravasz,
boldog melege részed és a részem.
Hogyha jársz a hegy mögött,
integess a fák fölött!
Bükk fölött, és tölgy fölött,
hová a fény költözött!
megjött a tél hát
ideért mégis
a világ jégcsap
az vagyok én is
mondóka
Zárul ablak,
tárul ajtó,
ki-bejárkál
Menne manó.
Duna parton tekeregve,
finom neszekre fülelve,
tavaszt hozó tündérvilág,
kétlevelű csillagvirág.
Miért, hogy a szellő nem szél?
Mindig bujkál, pedig nem fél.
Mi érzet csen ócska szűnni-vágyat,
angyal könnye tarfán borrá száradt...
Kettőnk rezgése nem lehet más,
szavak nélkül érezzük egymást.
Lehetsz bármilyen távol tőlem,
a lelkeddel én összenőttem.
De szép, de szép, de szép
a téli, tiszta ég.
Fénytükröt tart eléd,
csodálni épp elég!
Állok a hajnalok partján
a felkelő Napra várva,
hol talmi csillagok tartják
a tegnapot mára zárva.
Megtűrt lények vagyunk már ma
e csodás, földi világban,
kik sáskaként tarolják le,
kórral spóraként szórják be,
irtják és fertőzik egyre,
pernyét szórnak havas hegyre.
nyelvi játék
Eképp` vagy
aképpen,
esetleg
másképpen:
látszódjak a képen!
Szivárvány vége az állandó lakhelyem,
vágyaddal az ösvényt lényedhez meglelem.
Nem kell esőre vagy páracseppre várnod,
fénylő csúszdámon hozzád odatalálok.
Rajzolok egy elefántot!
Ez négy tappancs... ugye, látod?