Angyalka73 kedvenc versei
Nyúlcipőt húzott az éjjel,
köd szunyókál még a réten.
Napfény tör utat magának,
új reményt hoz e varázslat.
Elment nyaralni a csiga,
de hátán volt az otthona,
csak nem viheti magával,
nem mehet nyaralni házzal.
Bohóc vagyok,
Arcomon a festék,
Szórakoztatok,
Nálam minden kellék.
Hűségért ez kijár...
Ropogós kacsacomb:
pontosan két darab
eltűnt a tepsiről,
hűlt helye sem maradt.
Építkeznek ablakom előtti kiskertben
szorgalmas két rigó, fűszállal csőrükben.
Karnyújtásnyira dolgoznak, megbíznak bennem,
téli fagyban vendégként látogattak engem.
Ezernyi jel volt, mit nem vettem észre,
Nem értettelek, és haragudtam rád.
Végül nem néztél rám, csak fel az égre,
Elfordultál tőlem, mindig hű barát.
Néz rám, nem kérdez.
Csak ül csendben.
Elázott bundája, de minden rendben,
itt van velem, s dugja orrát,
s tekintete tükrözi háláját.
Már a kis veréb élete is pokol,
apró pocsolya sincs, nemhogy itató.
Szikkadt medrek kérdik, hol a tiszta tó,
ritka fuvallat poros nyelvvel lohol.
melyek nem kerülnek semmibe
Óvatosan hajtsd be az ajtót,
Ha érkezel, csald el a fényt.
Tárd ki jól, ha viszel magaddal,
Fogd a kezem, adj reményt.
Ó, te makacs agy, kérlek, merj álmodni,
Nehogy a mai világ miatt elkezdj megváltozni.
Városunkba tegnap
Besétált egy elefánt.
Elhagyta távoli otthonát,
Mert egy kis változást kívánt.
Hűs erdei patak vizében fodrozódik a szél,
Táncol, kacsingat és egy vízi keringőre felkér.
Simogatja arcom, súgja a fülembe: jer!...
Egy borostyánnal szőtt kerítés mögött
kéklett a maroknyi házikó fala.
Kertjében kis rozsdafarkú röpködött.
Betöltötte a teret szép dallama.
Hófehér porcelán, elbűvölő csésze...
Emlékezni hív a múltnak töredéke.
Ha jönne, ha menne,
mindig kell egy zápor.
Szél hozná, a lenge...