Angyalka73 kedvenc versei
Borongós, szomorú az est,
mikor az eső is esni kezd,
s a város puszta pocsolya,
nem is megyek el most oda.
Gyerekkor
Itt száll a madár az ablakom előtt,
Eszembe juttatja a mulandó időt.
Amikor még én is gyerek voltam...
Bizony, nálam is beköszöntött az ősz,
ki tudja: velem vajon meddig időz.
Hajam fénye és színe rég megkopott,
de bízva várom mindig a holnapot.
Bimbó pattan, rügy fakad, hó patakban elszalad,
pilleszirmú hóvirág napnak küldi mosolyát.
Feléled a nagyvilág, madarat köszönt az ág,
egyre zöldebb a határ, előkerül a batár.
Emlékszem, tavaly márciusban a tengerparton
Két pár szerelmes szem egymásra talált.
S hogy ne csak a lélek tükre udvarolhasson,
A legény elindult felém és adott egy medált.
Este van, lefekszem, betakarózom a csillagokkal,
Álmodni kezdek: szép nyarat, szerelmi ölelést csókokkal.
Egy hegy csúcsán sem ér véget a világ,
az ég lélekre nyíló lótuszvirág.
Az őszi Nap gyengén fénylik a kerti tócsák szürke tükrén.
A Nap szürke felhőktől közrefogva áll az égbolt közepén.
Szomorú a macimama,
felnőttek a kis bocsok.
Elköltöztek a barlangból,
s minden kölyök
jó messzire vándorolt.
Nyár kezének búcsú előtti érintése
Elsárgult, lehullott levelek
vízfelszínen úsznak.
Igéző nyári emlékek, nevetek,
fülben fagyos szelek zúgnak.
Napraforgó bús szemekkel nézi már a földet, kombájn jön a dűlőúton, sebbel-lobbal zörget.
Süldő rókák játszadoznak az elsárgult legelőn, bekuckózva ábrándozok egy rozoga heverőn.
Éjjelente vágyón nézem
Odafenn a Holdat,
S lehunyt szemmel elképzelem,
Hogy Angyalok felkarolnak.
Kényszeresek, függők,
álmok gyóntatója,
felszentelt karakter,
ez a pszichiáter.
Portálon találtam,
fenn van a fotója.
Csendes igéket mormol az ajkam,
szunnyad az ágyon a lágy takaró,
rekken a hőség, nincs ruha rajtam,
száraz a kertben a rózsakaró.
Somorjai Katalin (Kate_Somorjai)
Hangodtól szép az erdő,
Hangodtól bújt elő a nap,
Hangod hatalmától menekültek el
a viharmadarak.
Hangodtól kék az ég,
Hangodtól bimbózik a rózsa,
Hangodtól lett édesebb az élet keserű sója.