Angyalka73 kedvenc versei
Marseille
Hírhedett ivó volt biz egykor a "Coupé",
tán áll még a Marseille-i öreg mólón.
Folyt naphosszt, s fogyott ott a bólé,
harmonikán szólt a dal szívhez szólón.
Nagyanyó a gombolyagját
Oly ügyesen gombolyítja.
Egy gombolyag színe fehér,
Nagysága az égig felér.
Alighogy beleszólt a hang
Meghámlott a lelkem
Tenyérnyi lélekfoszlányok hulltak
A fájdalom döbbent sűrűjébe
Beteg szívem...
Nem békülök... mondtam hűtlen szívemnek,
be akart csapni, mint megunt szeretőt,
elzárta csapját koszorúeremnek,
dolgoznak most rajtam a szívszerelők...
Fütyül a kicsi rigó,
messze-messze vágyik,
az otthonától távol,
hol más fa virágzik.
Mély álomból felriasztva
Esélyem sincs a vigaszra.
Kipattanok hajnaltájban,
Iszonyúan szúr a hátam.
Ma reggel lilában kelt a Nap,
még sosem láttam ilyen szépet,
hálóruhája ráncait durcás szél húzkodta,
s kihűlt kémények mögé bújt a lényeg.
Mióta az ember csak él,
élményekről mindig mesél.
Él benne az alkotásvágy,
dolgozik benne a becsvágy.
Ma nem divat verset írni,
rímmel és mértékkel élni,
széttört világ az állandó,
szabadvers az irányadó!
Kicsi kutyám férfikorba lépett,
szülinapra kapott királyi ebédet.
Puhára főtt csirkemellehúsát,
bizony, azóta is nyalja a bajuszát.
Örök vagy, szinte magasra növő,
Esőtől óvó, fény felé törő,
Árnyékot adó, lágyan simogató,
Ezernyi virággal elkápráztató.
"Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az ég - egy nap süt idebent."
Gyönyörködök a nappalokban,
szívembe telepszik a csend.
A kétértelmű szó esetről esetre
egyetlen szónak két értelme is lehet,
de van az is, mikor ugyanarra a tettre
férfire vagy nőre, egészen mást jelent.
Mag alszik a hant alatt,
Téli dunyha elszakadt,
Sóhajt a rög csendesen,
Ébresztőmet rendelem.
Fehér őz pihen a tisztáson,
Figyelme mindig máson,
Folyton tart valahova,
Sehol nem marad nyoma.