Angyalka73 kedvenc versei
Egy bögre kakaó volt
minden reggel, édes tejjel.
S a bögrébe belebújt forrón
édesanyám mosolya, szeretete.
Üldözőben van a tél,
Midőn társa útra kél.
Fagyott vizek reccsennek,
És jégcsapok cseppennek.
Magyar Kultúra Napja 2023
A kultúra benned, s szolgál örömül,
utódaidnak ezt hagyod örökül,
de vigyázz, ne kevesebbet adjál,
mint amennyit őseidtől kaptál!
A Windsor-ház száz éve dinasztia,
II. Erzsébettel volt Britannia aranykora.
Volt egyszer egy kis ceruza,
iskolában sokat járt,
gazdájának akarattal
nem okozott soha kárt.
Előre néz, tekintete egy pontra tapad,
elhessegeti a zavaró árnyakat,
mélyre merül, távol világ zajától,
és mesélni kezd ráborult alkonyáról.
Sok a gond, de most megállok.
Egy pillanatra semmit sem csinálok,
Csak nézem a fát, csillogó fényeit.
Az ember ebből erőt merít.
Te vagy a szó, te vagy a nevetés,
te vagy a csók, te vagy az ölelés,
te vagy a hajnal, te vagy a reggel,
te vagy az álmom minden éjjel,
te vagy a hit, te vagy a remény...
Talán csak álom a téli, csodás táj,
hol fütyül a szél, a Nap is ritkán jár.
Nem látunk tőle tűzpiros lángokat,
hó borítja az út menti árkokat.
Életem tavaszán a szívem rügyet bont,
s a szívemnek már a tiszta fény ad otthont.
A szívemben virágzik az isteni szerencse,
mellyel az életem Isten átszőtte.
A múzsa a mély álmot csókjával megtörte,
belépve ezzel az időtlen időkbe...
Tudod, eddig észre sem vettem,
mi rejlik szikrázó szemedben.
Hogy az univerzum ott ragyog,
s ha jól figyelsz, én is ott vagyok.
Sokszor a kétség a sok kétségen felül,
hisz-e még valaki igazából bennem,
valami azt súgja itt, a szívemben belül,
ezen az úton tovább kell még mennem.
Tovatűnő idő rohanó fogságában
láncra verve éltem egy képzelt világban.
Utamat ha olykor akadályok keresztezték,
dühöngtem, mert hittem, hogy ezt nem nekem címezték.