Any kedvenc versei
Örökké leszek!
Szárnyad voltam, mikor repülni féltél,
Mosoly az arcodon, ha nem jött a szó,
Két erős mankód - minden lépésnél,
Szívedet feltöltő, édes illúzió.
Viharos tavasz volt,
Szállingózott a hó.
Bőrömet átjárta a hideg,
S a tavaszi szél a nyakamba lihegett.
Még érzek, érezlek.
Itt vagy velem, Kedves.
Boldog vagyok, szemem könnytől nedves.
Köröttem az éj szűrt csillagfénye ragyog,
hideg van,
illatod emlékében
táncolnak a vízen a vízfodrok,
oly távoli minden.
Mindig légy becsületes, mondogatta apám,
Hogy jó szívvel feküdj le, ő ezt hagyta rám.
Ölelj át - szeretve, bújva,
Ölelj át - újra meg újra...
Pillanatok, érzések, emlékek, ami megmarad
Amikor kibontod a hajad,
vagy a zuhany utáni illatod,
amikor megadod nekem magad,
vagy mikor a ruhádat itt hagyod.
Azon a napon halandóvá váltál,
Amikor elengedted Isten kezét.
Elvágtad éltető köldökzsinegét;
S tőled távoli istenségre vágytál.
Haza már nem várnak
térdre borult házak.
Kiégett, bús romok...
Köztük gyász kucorog.
Lassú tűzön pecsenye,
a csókomat mered-e
visszaadni, kedvesem,
ropog a tűz csendesen,
őzek lesnek bokorból,
feljönnek a pokolból
a rossz lelkek is nyugodni,
tüzünk köré guggolni...
Valamikor, régen mondtad még, Kedves, -
Majd, ha útra, kelsz, kedvesem, csak annyit mondj: -
Szeretlek! - azt ígérve, szíved mindig visszavár,
Hiába mondták könnyesen ajkaid - Viszlát!
Jól vagyok így egymagamban,
csak a szívem dobog halkan,
lebeg velem kezem, lábam,
nem hiszek már semmi másban,
egyedül az elmúlásban.
Gyümölcsök édes nedvének tüzes árja,
vagy emberi lelemény fenséges csodája?
Mi ez a szédítő, fenséges, magasztos párlat,
talán az Isten adta e nedűt ennek a világnak?
Ebben a csőre húzott versben
Szavak betűk...