Attika kedvenc versei
Mint Buddha,
úgy terült a hegy a láthatáron.
Tán magányon merengett
milliom éve,
hisz messzeségbe nyúlt el
társai kékje.
Tavaszízű szél fúj, fázós, lenge
avarálmot hord a végtelenbe
szaggatott levelek
...keresve Téged szüntelen.
Hajtott és mindig vitt tovább,
fiatal voltam: bűntelen.
Ha majd egyszer hozzád végleg megérkezem,
szíved szegletében lesz-e nyugvóhelyem?
Ha kiszárad lelkem életadó kútja,
lesz-e gyöngéd szavad, mi szomjam eloltja?
Emeled-e fáradt tenyereddel arcom,
hogyha pillantásom nem ér túl a parton?
homok-
figurákat borzol a szél
majd recsegve szétomlasztja
a tavakra fagylaltot kanalaz
s míg a massza dermed
jégcsapokon citeráz
- szilaj szimfónia -...
Anyám édes álmot kívánt. - Nem ígért!
S édeset nem hoztak ostoba éjek,
Magamba gyűrtem, ó mennyire félek,
Megváltást ért a korai ébredés.
Áldást kértem nagy vétkemre,
Bűnben fogant szerelemre.
Koldultam a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.
Vágyom lenni szeretődnek,
Önfeledten ölelődnek,
Soha meg nem kérdezőnek,
Meddig hívsz még kicsi nődnek.
Volt egy régi
Szép pillanat,
Mi életté ért,
Évek alatt.
Fáradtan legyint,
Torkomban a sok jaj,
Mellemben is lustán,
Nyújtózik a sóhaj.
Megszólított,
Csendem törte,
"Veled leszek,
Mindörökre".
Lelkem utolsó rongyát is ledobva,
Állok pőrén, rémülten vacogva.