B...yL...o kedvenc versei
régi naptárlapozó
A léthajnalok ígérete éden,
tejfehér emléke még emlő-meleg,
hol lágyan ölelő idő szendereg,
porosodó aranykeretes képen.
Látom mosolyát, csillogó szemét,
ajka szegletén apró gödröcskét.
Hangja suttogja fülbe dallamot,
szívbe cseppentve gyógyírbalzsamot.
Dalolnak néma szeretetről
Álmaid emlék-ingoványban,
Virradat szülte öntudatod
Int feléd lágyan, új nap vár ma!
Meglepett a Mikulás,
titkon felvett a listára,
akkor lett csak lebukás,
mikor bejött a konyhába.
Ha apámék összejöttek,
a háborúról beszélgettek,
nagybátyám vitte a prímet,
ki a háborúban huszár lett.
Verőfény fürdette, kócos hajnalok
hallgatták a nagy, puha csöndet,
amint a szögletes, kopott házfalak
fölött beosont a bíborszín enyészet.
A szeretet fénye
csillog már az égen,
a boldogság reménye
ellep majd egészen.
szeretet, megértés, félelem
küszködés, aggódás, gyötrelem
s mindez felett tán győz egy álom
a vágy, egyszer valóra váljon
Arcodon vöröslő pír ragyog.
Tudod, hogy nem tarthat már soká;
megtalál s elhalkul szép dalod,
bújhatsz te előle bárhová
Advent - a várakozás ideje.
A belső rendrakásé, az elcsendesülésé.
Egy gyertya lángján elmerengve
készülődünk a közelgő ünnepre.
A bőröm alatt bizsergett a véred.
Izzott ereinkben sok kimondatlan
szó. Ősz meghiúsult könnyével ébredt
a hajnalunk, majd nyár sugarával romlatlan,
ragyogó álmot álmodtam.
Igaz mondás: "Amit eszel,
napról napra azzá leszel"
s mit a haza földje érlel
ajándékoz egészséggel,
és főleg, mit maga termel,
becsüli meg szeretettel.
Kisded a jászolban békésen alszik,
Falakon kívül halk ének hangzik.
Itt van a környék apraja-nagyja,
hogy Üdvözítőjét imádhassa.
Megérkezett a tél szokás szerint,
csendben jött, havat sem hozott,
az ember már csak legyint,
mert fehér karácsonyról álmodott.