B...yL...o kedvenc versei
Életképek
Gondolatok röpködnek körülöttem,
melyik legyen, melyet felöltöztetem?
Tán az a kacaj, mit hallottam tegnap,
midőn apa fiát könnyedén felkap?
Aranysárga napraforgók
arcukat az égre tátják,
azt a fényes égitestet
tiszta szívvel úgy imádják!
Tízéves legényke koromban még nem értettem,
a csordavezérnek miért van erős kolompja?
Egy déli árnyékban kérődző állatok mellett
Józsi bácsi, a csordás király elmagyarázta.
Én ezeken a befektetéseken nem megyek el.
Lehet, hogy a svájci bankszámlám jobban tejel?
Na tessék, az egyik műkörmöm is letörött,
A szolárium száma meg folyton kicsörög.
Kenyér, bor, békesség,
István király neve napja,
ez nemzeti ünnepünk:
augusztus huszadika.
Délibáb játszik képzeletemmel...
Összefonódik a múlt és jelen,
egyik szemem sír, a másik nevet.
Ne rója senki bűnömül,
hogy mi most bennem felmerül,
rímben hordom én is össze:
A "Lélek" összekötözze!
Közép-Európa egyik
jelentősebb emlékműve
Egerváron található,
melynek helye Zala megye.
A tiszai kirándulás emlékére
Mi a Tisza, folyó vagy egy életérzés?
Szellő borzolt hátán sikló megbékélés?
Hűs szalagján suhansz, kísér mindkét partja,
szerelmes hajadon arcát csókra tartja.
Magas az ég,
Amit nem bírnak el egyszerű szárnyak.
De ha lehull a húsom,
Belőlem valamit mégis hazavárnak.
Bőrszín nélkül, pigmentált nélküli sors
Hiszem, hogy bőrszín nélkül
Boldogok leszünk...
Oly kék az ég, nézd, kedvesem,
Ki égre néz, csodát teremt,
Elnézem én az úszó felhőt,
A nyári nap szívemre rádőlt.
A fák között a fény rezeg,
nesztelen csendben érkezett,
akár a szél, ha átoson
lopva az alvó városon.
Versenyt futottam égő napsugárral,
hogy ki éri el a végtelent hamar.
Versenyt susogtam a ligeti fákkal,
kiket az ősz csókol s holnap hó takar.