B...yL...o kedvenc versei
Dél-Erdély
Északnyugatra kanyargó
Marosnak jobb partján fekszik
Arany község, a végében
az Arany-hegy terpeszkedik.
A költő az éjjel verset írt,
gyöngyöző szavait
papírra vetette,
mert ő ezt úgy szerette,
és akkor hirtelen
szárnyra kelt egy szó.
Gondolataimba belefeledkezve
üldögéltem a langyos félhomályban.
Látszólag oly békés, nyugodt minden.
Csak a szél zörgeti meg némelykor
a kivénhedt, öreg zsalugátereket.
A rideg kőbe írott
neveket olvasom,
a magyar ember bízott,
de marta a fájdalom.
Gyorsan illan, huncut, röpke,
mind a kincsem, bármily csöppke.
Szürkén moccan az ébredő táj,
óvatos füttyöt hallat a
rigó; dallama csupa bűbáj,
repíti szél fuvallata.
Kinyílt bazsarózsám
szép pünkösd hajnalán,
szirmai már ontják
az ünnep illatát.
Mily aranyos,
mily édes,
anyához közel álló,
hízelegni képes.
Olyankor úgy érzem,
megszólít a szív,
erős kezét nyújtja,
erekbe vezet.
Nyílik a virág, jő a kikelet,
tavasz váltja fel a vacogó telet,
a Nap a Holdnak udvarol, fiú a lánynak,
a hattyúk taván békák muzsikálnak,
bogár dong, méhecske poroz,
az asztal mellett egy bácsika boroz...
Sok minden van kőbe vésve,
de semmi nem végleges,
a változás elsöpör mindent,
múlt, jelen csak időleges.
Kandallóknak
Mit ér a Halál
megszületés nélkül?
Mint az ember léte,
mi gyermekkor helyett
hirtelen kelletlen
a felnőttkorban mélyül?
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is...
Becsap még a délibáb is.
Bocsánatért esedezem,
mással voltam elfoglalva.
Nem alkotott a két kezem,
így a pennát sem foghatta.
Virágszőnyeget terített elém a kikelet...