BCs-222 kedvenc versei
Egy bögre kakaó volt
minden reggel, édes tejjel.
S a bögrébe belebújt forrón
édesanyám mosolya, szeretete.
Őszi zsongás szór színeket tarkán,
S ringat még virágokat a kertek alján.
Lágy harmóniák hosszú sodra,
Ahogy a szél a mindent borzolja.
Farsangi bál játéka hatja át a teret,
Sakktáblán most bárki bárkit táncba vihet.
Mintha kihalni látszana szótárból szó!
Eltűnik, mi kedves, életrevaló!
Tisztelet, becsület, a példamutatás,
Helyébe került a felfaló zaklatottság...
Hangtalan volt a pillanat, már nem ölelt féltőn a kar,
reszketeg lelkem mezején anyám könnyei koppantak.
Érzelmeim örvényein átalsiklott a gondolat,
reményteli holnapjaim fényszálai körbefontak.
Hittük a szerelmet
hó olvadásában,
holnapjaink égtek
vágyaink lángjában,
szemeink ragyogtak,
lépteink koppantak,
pipacsok lángoltak,
arcunkat szerelmünk...
Én? Én már alszom, szeretnék,
Nem foglalkozom a világi moslékkal,
Az én lelkem nyugodt, igaz, felednék,
Egy-két darabot belőle eladnék.
Levél Magyarországról ez új esztendőben
Fagyott az éjjel, szürke homály borong,
a sár: beton-héj, kő-merev; itt felénk
beállt a béna némaság, mint
hű temetők hideg áldomása.
Isten hozott szép múlt, régi, nagy vágyak!
A szürkületben alig-alig látlak.
Egykor Nap szárnyai nyárban a hévnek,
hova lettetek színei a fénynek?
A fényhozó madár meséje
Nap tüze mért vár
éji sötét jár
fénye hiányzik
dermed a lét
Voltam, és már nem is vagyok
fehér lapon arctalan folt.
Toll hegyéről tintapaca,
aláhullott létpillanat.
A gyerekeink ma
lebontották a fát. Tegnap volt vízkereszt.
Én tanultam, s a szünetben csonka tetem
várt. Levágott ágai a fáskosárban.
Héééé! Még itt vagyok!
Még eseng az érték bennem...
Várok a szakadék mélyén,
tudom, nem itt kéne lennem,
mert jobb volt a perem szélén.
Nyűglődöm a sors jelzésén.
Tündearcod szép mosolya a vágyam
egy szürke vágydalba csomagolva.
Téged követő szempár vagyok -, szárnyam
ha volna -, úgy repülnék karodba!
Nézd, mily mesés a napkelte,
ma narancs-vörösben ébredt!
Égboltot vígan sminkelte,
hozzá nagyon is jól értett!