Barienn kedvenc versei
Messze onnan, ahol lenni szeretnék,
kérdezek, pedig választ keresnék,
a színek kódok, a hangok rejtjelek,
senki sem érti, mit jelentenek,
elszállt, ami volt, ami van, elszalad,
vágyott jövőnk illúzió maradt...
Halmozódtak egymásra századok,
lerogytak a máskor délceg hősök,
szemeket vertek ki már látszatok,
ha agorán fújtak mérges gőzök.
Sokat ártanak a balgának az őt dicsérők (Démokritosz)
Száz szószátyár papagájnál többet ér
egy fészek-hű tollas-borzas kis veréb.
Nem szobatiszta, szutykos tőle a cserép,
ha kell, a jég hátán vidáman megél.
"Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Egész nap kutatlak, kereslek."
Egész nap vágyom veled lenni,
Szeretnék utánad menni.
Késői és talán hiábavaló szavak - a középkor "boszorkányaiért"
Nővéremnek, Helenának,
Egy bűne volt: az, hogy szép,
Akármerre akadt dolga,
Követte a férfinép...
Eső áztatta májusi reggel
lent járnak a felhők a fák között,
szürke szemekkel figyel az égbolt,
egy szívbe a magány ma kést döfött.
Ballada
Egyszer a nap, mikor elköszönt az égtől,
sötétebbre vált az a világoskéktől.
Fáradtan kutatva azt a pontot nézte,
hol eljönni szokott éj első vendége.
megint a régi, nem kell
félni, valahogy majd
próbálom csalogatni,
de valami mindig
a kedvemet elveszi,
valahogy mindig rossz
helyre kell megérkeznem...
Hazám, ha erőben
Oly tiszta és szép vagy.
Ki uralkodik mocsokban,
Hogy téged széthagy.
Egy nemzetet tipornak halottá téve.
Ezer évet semmisnek ítélve.
December van már, fahéjízű, ünnepillatú,
talán boldog mindenki, senki sem bús, szomorú,
már égnek nagy lánggal az ünnepi neonfények,
s felhangzik a torkokból a karácsonyi ének.
...utálatos a karácsony
készülődni egy rémálom
végigmenni a lakáson
egy tollseprűn mint lóháton
giccses angyalokat tenni
azt számolni miből mennyi
hova minek kitől kinek
kapkodok és esz` az ideg...
Körbeállták a fát, mókás az ötlet...
a karácsonyfatalp egy formás fatönk lett.
A festett díszeik gyerekujjnyomokkal
ezüstszálakon papírangyalokkal.
Halljátok ezt a sok apró neszt?
Milliárdnyi hópehely a szélben táncot lejt.
Eltompul a város moraja,
Lassan hazaiszkol sűrű forgataga.
Valahogy, titokban, helyrekerült a fa,
És reggelre kelve dísz is volt már rajta...
Mire felébredtünk, kalácsillat szállt,
Kint havazott, mesés jégvilág...