Barienn kedvenc versei
Még élénken emlékszem, miről álmodtam ma éjjel:
Karácsony volt. S én téged vártalak.
Dideregve ébredt a reggel, kinn minden néma és halott,
de itt, a meleg szobában nyüzsgés és lárma volt.
Csillagom, vezess!
Anyám imája,
Csodák csodája...
- Magzat az aranyék,
Az Élet - ajándék!
Káprázatos fényben tündöklő égbolt,
csillagokkal átszőtt, éjsötét bársony,
ezüst sugarát szórja szét a félhold,
hófödte csúcsokon is végigtáncol.
Hálás köszönet drága poéták
Most, hogy vége van lassan az évnek,
az adventi koszorún a gyertyák szinte mind égnek.
A rózsaszínhez érve most öröm, boldogság jár át,
hálatelt szívvel kezdem el az esti imát.
Látod, már az erdő alatt oson,
Végiglopódzik az utcasoron,
Felszedi minden reményét a nyárnak,
Előtte-utána hideg szelek járnak.
Ne sírj, mondtam
magamnak sokszor,
a sírás soha nem segít,
és fogcsikorgatva tűrtem
testem, lelkem kínjait.
Buda számos ódon háza
Utam során álmom vágya
Duna tükrén fényes ablak
Amint nézem éppen paplak...
égszakadás lepedőbe gyűrve
a mosókonyhában fáradt porok...
Lefőtt a kávé,
...a presszóslányé,
ő főzte nekem,
itt pénzért veszem.
Júniusban - mert néha nyáron unalmas a sok nyári dolog -
kisfiam talált pár kinőtt cipőt, és gondolt egy nagyot:
Játsszunk Mikulásosat! - mondta. Te leszel a gyerek!
(Jaj, de jó, Anyának most épp ez való!)
Nem kell igazságot tenni, osztani jutalmat, büntetést,
csak lefekszem játékeste, puha párnán alszom és
reggel arra virradok, hogy kaptam egy
nagy, hatalmas, piros csomagot.
Úgy érzem magam, mint szerelmes kamasz,
aki hibázva rossz fát tett a tűzre,
de a szíved ezt nem sokáig tűrte,
érte is fejemet zokszó és panasz.
Délibábom voltál egy magányos éjen.
Mint egykoron régen, szemed kacagott.
Tündöklő, kék színe egyezett az éggel,
keringőztek ott fenn hulló csillagok.
...s tűröm sokszor a végzetem,
sokszor szólnék ébredésben,
de hangom ércesen megremeg.
Apró nénike totyog a kapu előtt,
siralmas remény ad hozzá elég erőt.
Várja... de nem jön a levél?