Barienn kedvenc versei
Istvánnak, Jánosnak és Krisztinának
Családi körben ülünk, végtelenül boldog vagyok,
csillog a fenyőnk, alatta minden ünnepi, meleg,
de szívemből egy darabka már évek óta fagyott,
karácsony szép ünnepén többé nem ölelhetlek meg.
IV. (Aprófalvi mese)
Csak úgy ragyog Aprófalva,
Nyüzsög apraja és nagyja.
Azt jósolták a tündérek,
Az idei hosszú tél lesz!
Maradj most csöndben, regél majd a csönd...
Egy csillag közelít a világhoz.
Sugarában dús ajándékot hoz,
mire a fényes reggel rád köszönt.
Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.
Zeng tovább a dal,
Zeng messzi tájakon,
Zeng a karácsonyi dal
Minden városokon.
Legyen ez az ünnep nyár,
mind, mi él, napfényre vár,
rügyet, termést neveljen
a magtalan szíveken.
Te vagy az az ember,
amikor hideg van a zsebemben.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Ilyentájt a szeretet kinyitja az ég kapuját,
egy percre az idő megáll, lassan veszi saruját.
Csendesen lépkedünk, halkulnak szavaink,
mennyei dallam szól, együtt vagyunk mink.
Karácsonyi fohász
A legszebb örömről volna jó üzenni,
de csak álomként jön el ma már,
hiába fordítom ég felé az arcom,
egyre távolibb az a fénysugár.
"Kis karácsony, nagy karácsony..."
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra,
vagy csak kenyérdarabkára?
Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Köszöntlek a szeretet ünnepén,
Egy nehéz év borongós telén.
Az éjszakát legyőzi a fény,
Köszöntlek Yule éjjelén!
Lassan forog a kerék,
Sorakozik évre év.
A fenyőfa ágán
kis csillagok ülnek,
Karácsonyi angyalok,
A szobába repülnek.
Ma rohantak a népek vakon,
nem láttak túl a kirakaton.