Beke-poeta kedvenc versei
Szerelmi vallomás Pillangónak
Szeretlek csendes nyári este
tücsökmuzsikában,
balga szegény gyermek...
Csöndben ültünk egymással szembe,
végtelen nyugalomba lelkünkre lelve.
Szemünk behunytuk, szívünk kitártuk,
a szeretet önfeledt örömtáncát jártuk.
Egy film a verseim nyomán
Dermesztő ez a mai csend.
Hajnali Nap fénye hiába dereng,
Nem melegíti fel fázós lelkemet,
Rám rozsdásodott már a rémület.
Tegnap valaki engem szeretett...
Nem baj, ha holnap nem ismersz meg az utcán
csak ma ölelj úgy, mint aki engem akar.
feledkezz meg e földi létről, és
árasszon el a csókzivatar!
Sötét este van...
A verandán ülök,
arcomat kezembe temetve...
némán... a múlt sikolyai
között... gyötrődök.
Rám fröccsent a hiányod,
mint esőtócsa, ha belelépsz.
Úgy csorgott le arcomon,
az emléked... a feledés...
A tegnapi vihar elragadta
szép lelkivilágom...
Tovaszállt buzgó létem...
mint lepkevirágom.