BertaCsaba kedvenc versei
Új ruhába öltözött
a kertem fenyőfája,
fehér ruhát öltött fel
karácsony tájára.
mintha szúrna egy kés,
olyan ez az érzés -
hideg és kegyetlen
látvány a szememben
Hóba süllyedt lábnyomok, tiéd s enyém,
Piros arcodon megcsillan a mosoly,
S szívemben a remény.
didereg a kémény sarka
tekereg a füstcsík rajta
Mikulásunk nem fér bele
fent akadt a nagy feneke
túl sok kekszet evett tegnap
ha nem jön ki mindjárt megfagy
nézi mókus nézi Béla
megkeresi hol a létra...
a lift előtt állok
jobb kezemben csomag
a balban telefon - a tied
mindig magammal viszem
el nem hagyhatom
Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson... Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
Ujjong a lelked: Vivát, Vivát,
Merészen legyőzted a halált.
A lélekharang messzire száll,
Ég megnyílik záporeső zuhogásán,
Felhős... szomorún borús a táj.
A gyászmenet csendben lépked a borús félhomályban.
bár volnék oly könnyed
mint a falevél
mikor szellő kapja el
sodorva repítni magasba fel
és ő csak táncol
szél ritmusára viháncol
inkább mint küzdene ellene
s nem zuhan magányba...
Mária, a "magdalai",
Micsoda nyugtalanság?
Fekete faágak közt a Nap
"halálra ítélve"...
Elindulni az ismeretlenbe,
Állni az új tapasztalatok küszöbén,
Hol vannak a vakfoltok,
Meghallani az ismeretlen hívó szavát,
Merész ugrás az újba,
Hidegséget sugárzó emberek,
Kikben etikai felelősségérzet nincsen...
A régi ház padlásán rendet pakolva
kezembe akadt egy poros kartondoboz,
egerek elkerülték, nem volt megrágva,
nem ízlett nekik a benne rejlő nehéz titok.
Fiad helyett lányod lettem,
de ne nézzetek furcsán rám,
sorra jönnek az emlékek,
mit megtanított jó apám.