BertaCsaba kedvenc versei
Piciny kis falumat úgy hívják
Csaroda
Hazám csillogó gyöngyszemét
Ne bántsátok soha
Patak vigyázza mely óvón
Körülveszi
Álmodó múltját a jövőnek ajánlva
Féltőn elteszi...
Kóborlok a város peremén,
mindjárt találkozunk, te meg én.
De amíg rád várok, semmit sem csinálok,
csak a szép lányokat lesem én...
Szerelmese vagyok az életemnek
Köszönetet mondok a két kezemnek
Ha elfárad ő akkor is dolgozik
Lelkem örömében ekképpen osztozik
Hűs koránnyal
Talpra pattant,
Nyűtt kosárba
Szemet mert...
Az elválás percei
szívemre feszülnek,
miért kell búcsúzni
oly sokszor embernek?
Neked írni olyan megnyugtató,
Szerelem számomra csak benned található,
Szemeid, lelked sehogyan sem pótolható...
Új ruhába öltözött
a kertem fenyőfája,
fehér ruhát öltött fel
karácsony tájára.
mintha szúrna egy kés,
olyan ez az érzés -
hideg és kegyetlen
látvány a szememben
Hóba süllyedt lábnyomok, tiéd s enyém,
Piros arcodon megcsillan a mosoly,
S szívemben a remény.
didereg a kémény sarka
tekereg a füstcsík rajta
Mikulásunk nem fér bele
fent akadt a nagy feneke
túl sok kekszet evett tegnap
ha nem jön ki mindjárt megfagy
nézi mókus nézi Béla
megkeresi hol a létra...
a lift előtt állok
jobb kezemben csomag
a balban telefon - a tied
mindig magammal viszem
el nem hagyhatom
Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson... Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
Ujjong a lelked: Vivát, Vivát,
Merészen legyőzted a halált.
A lélekharang messzire száll,
Ég megnyílik záporeső zuhogásán,
Felhős... szomorún borús a táj.
A gyászmenet csendben lépked a borús félhomályban.