Bluehope kedvenc versei
Minden tavasz oly csodás,
mert hallod madárfütty dalát,
ágakon s bokrokon csipkelődve
csivitelik a tavasz szavát!
Valami zajlik bennem?
Reszkető, remegő testemben?
Tüzet szítottál, melyet, melyet
rég nem éreztem. Elvarázsoltál.
Azt hiszem.
Úgy érzem.
Anyácskám rég a csillagok lakója,
Elköszönt tőlem már ötvenöt éve.
Fia volt lelke egyetlen reménye,
Létének értelme s élete sója.
Ahogy fent, úgy lent, így mondja a fáma,
Mert hát minden mindennel kommunikál.
Kutató elme titkok közt rést talál,
S megvillan a nem látható világa.
Amikor újra a gereblyédet
fogtam,
s tavaszi napban őt
munkára fogtam,
kezed nedve kezembe
toccsant.
Gyere, anya, hív a Panka,
orgonafán dalol a kismadár,
de szép lila és fehér,
az orgona így beszél,
téphetsz rólam anyának!
Reggeli fohász
Egy újabb évet
hozzá kell tennem
eddigiekhez;
még egy évvel
öregebb lettem.
Szenved a megvetés,
Némán lép előre,
Alázatot fúj a szél
A jövőből feléje.
Közeleg a nap,
a nők napja,
nárcisz és gyöngyvirág
ekképpen hallja
a kis ibolya panaszát,
lila vagyok, s még kicsi is,
haza engem ki is visz?
Erdő szélén három
kicsi bokor arról beszélt,
a nyuszi hozzájuk betért!
Hajnalpír csóvája kerget
sok-sok álomtalan percet,
"rohanva végzetébe már..."
fény éjsötétet felzabál.
Már gyerekkorában
régészet volt a hobbija,
a múltat kereste, kutatta,
miket talált, lerajzolta,
majd alaposan tanulmányozta.
Nőnek lenni adomány...
És áldás. Hiszen egy nő bármi lehet.
Pici lányka, hercegnő és bálkirálynő.
Apa, anya pici lánya.
Szerelmes és szeretni való,
Igazi nő.
A föld te vagy, a hold én vagyok
A Föld te vagy, és én a hold...
A Föld te vagy, és én a hold vagyok! Éjjelente kicsit együtt
Vagyunk!
A távolság hatalmas űr közöttünk, de mégis
Veled nyugodt s boldog vagyok!