Bo_Flowers kedvenc versei
Hirtelen a termen átfut,
melléd ül, s a burkon átjut.
Két szemét tiédbe vájja,
úgy látta, a préda várja...
Történet született, a legelevenebb.
Mindentlátó a Fiát hozta el közétek...
Gabriel szólt, jósolt angyali üdvözlet.
Kevés művész, akit ez meg nem ihletett...
Üveges tekintetek.
Semmitmondó szájgörbületek
ábrázata kering.
Keringő.
Örökzöld ritmus, feketén
Dobol a föld a koporsó fedelén...
Ma sok-sok ember megállt egy kis időre,
Emlékezett apjára, anyjára, férjre, feleségre.
Elvesztett gyermekre, ki nem jön többé haza,
Hiába várja családja, barátja, meglévő otthona.
Édes álmot hozzon az est
Veled vagy nélküled,
Csak az nem mindegy, hogy
Méz vagy keserédes.
Merengj reám - könnyek zöld záporában
ki vak szeméből nem önt pocsolyát,
azé a közöny egykedvű magányban,
szépül-e kép, hol mossák út porát?
Megcsapott egy széltelen csend
Megcsapott széltelen csend, vidékzaj;
ímhol levegőt is vödörben hozna,
s orrunkba lobogtatná egy dévaj;
- "Jer, fiam, kapsz egy szippantást légszomjra!"
Hogyha nem olvasok, írok,
S hogyha nem nevetek, sírok,
Írok, sírok, ahogy bírok,
Hisz az élet egy nagy birok
Magas már a szerelem alabástrom bástyája
Fanyar kökényt feketén érlel a nyár,
fedett fővel hágj fel, bokorlakó,
szerelembástyán Ő légyottra vár;
köszörült ajkú vagyok, csókfaragó.
Vasárnapi ebéd éke, tradíció és béke jelképe,
A jó étel s törődő emberi szeretet emléke.
Lehetsz te szárnyas vagy patás s bármi más,
Ki szereti, annál nem marad el a biztos hatás.
Éjjel belopódzott az ablakon át,
Nálam hagyva ezüstös fénysugarát,
Csillogó könnycseppek közt dalolt nekem,
S csak figyelt engem - oly mélységesen.
Most érzem, hogy vagyok. S ha bevégzem?
Miről álmodik majd bomlott agyam,
és hol fog pezsegni a vérem?
Hanyatt fekve az éj egy nyugtalan ábránd.
Hová tűntek kecsegtető vágyaim?
Mikor a derengő holdfény leült az ágyra,
megjelentek újra lidércálmaim.
A napok csak úgy múlnak
vastag kéreg pereg
a sok nem baj mosoly foszlik rólam
egyre vékonyabb vagyok
az időt pazaroltam
boldogságokért hiába
én lettem csont és kín
sárba fulladt öröm...