Bogsika kedvenc versei
Mintha csak tegnap lett volna, mikor minden délután
hintáztunk, és hanyatt fekve csúsztunk le a csúszdán.
Lágy szellő fújta a hajunkat a játszótéren,
napsugár melengette arcunkat... valamikor réges-régen.
Minden rosszban van valami jó!
Nincsen bántó, sem sértő szándékom,
de az átélt humort nagyon bírom.
Versírás nélkül élni nem tudok,
ezért minden ihletet megírok.
Eszembe jutott a múlt és a jövő,
hogy milyen törékeny a múló idő,
hogy a távolság milyen relatív...
mi az, mi összeköt és elszakít.
Hanyag lett világom,
Álom nélküli!
Szólok Nektek...
Távoli lelkek...
Nincs jó lovas, ki megüli.
Álltunk a semmi tetején,
ott találkoztunk Te meg én,
minden oly elveszettnek tűnt,
szinte létünk is már megszűnt.
Minden pillanatban a szemem előtt lebeg,
Hogy néhány nap, néhány óra, és hazamehetek,
Haza, ahová mindig is tartozni fogok,
Egyből hozzád, mindenen át rohanok,
Alig várom, hogy érezzem a várost,
Hogy lássam a régi fornettist, a kedvenc bárost,
Hogy megnyírjon a fodrász, hogy meglásson egy tanárom,
Hogy összefusson velem egy régi barátom...
"Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni",
Várat is építek, ha gondolod,
Szeretnék a hintán veled szállni,
Hol árnyat nyújtanak a platánok!
Csontrejtekben ül a motor,
agynak hívja, ki nem botor.
Formájára nézve dió,
test, lélek, szellem a trió.
Nem félsz - mondd - gyötrelmes éjszakáidon,
hogy a reggel nevetése gyűlöletes kacaj lesz?
Nem félsz, hogy az egymással pillanatonként összecsapó
élet és halál közül egyszer az előbbi veszt?
Kúszik, mászik egy érzés,
mint kígyó tekergőzik,
méregfogát mutatja,
sziszegve belém bújik.
Te jó barát, ki maga vagy a szeretet,
Jó, hogy rád találtam, ezt soha nem feledem.
Bár távol vagy tőlem, mégis oly közel,
Ha bajom vagy bánatom volt,
Te mindig követtél egy fénylő csillag képében.
Dohos lett a szél szaga,
vákuum nyelte csillagok.
Fekete a nap sugara,
nappal és éj összeforrt.
Válassz kedvet életednek
tapasztalati tetteiden át.
Teremts oly tekintetet,
mely csak temérdek Kánaánt lát.
Mikor este a szemedbe nézek,
Kigyúlnak benne távoli fények,
Mindegyik csodálatosan fényes,
Olyan, mint ezernyi lélekmécses.