Bogsika kedvenc versei
Összegyűrt papíron hajtásnyom,
Kihajtva fájdalmak, nem bánom.
Bennem egy kisgyermek tébolyog,
Elhittem, hogy megyek, de a tér mozog.
Néhány éve gördültem fel, le a folyó medrében,
kavics voltam, amit felkap az ár, és elsodor,
elnyűtt bakelitként ugyanazt játszottam már régen,
egy kopott lemezről hiába törlöd le a port,
megugrik rajta a tű, s mindig újrakezdi a sort...
Világháló kiterjedt már,
milliónyi újdonság vár,
megismerni mindenséget,
megismerni, mi történhet.
ha ingyen adod, már a kutyának se kell.
A tűz elemészthet, senkit sem érdekel.
Ha arcodon festék, és ruhád leveszed,
akkor értékelik a kedvességedet...
Puhán pihézve hull a hó
a szürke ég alatt,
mégis dalolni volna jó,
nem bánatból rakni falat.
Tudom, csak egy szó csupán,
amit sokunknak kimondani oly nehéz,
csupáncsak annyi: Szeretlek.
Dermesztő, didergős januári reggel
kabátom béleli jeges lehelettel,
lesütött szemekkel kullog a pillanat,
talán titkot sejt a fagyott avar alatt.
Szelíd vággyá csendesült a szerelem,
mint tobzódó hullámok a tengeren,
mikor vihar után megtört sodrással
elpihennek a sekély parti fövenyen...
Jég-fondant simul
a csupasz akácfákra.
Itt-ott túlcsordul.
Túlsúly... elfedett a kín.
Becsap csillogó felszín.
Vánszorgó órák, kullogó percek,
Ármányból szövi hálóját az éj,
Recseg, ropog sok gondolat bennem,
Legyen már reggel, és jöjjön a fény,
Alszom, de ébren, zsibbaszt az álom,
Karom remeg, megállni vágy szívem...
Ha egyszer csillagokra lépünk,
és véget ér a földi létünk,
ha szárnyaló szívünk megpihen,
mégis visszavágynék ...úgy hiszem.
Volt egyszer egy csodálatos álmom.
Nagyon szerettem, szerettek engem is.
De vad vihar süvített át a téli tájon,
Már minden álom törött cserép, avítt!
Féltem Anyám létörömét,
látom rejtett, fájó könnyét,
véget nem ér aggódása,
homály fedi reményt nála.
Fekszem a földön és rád gondolok,
a tulipán velem szembemosolyog,
már csak egy álom vagy, egy emlék,
ilyen szép álmot hogy felejtenék?
a derengő gyermeki béke,
a türkiz égbolt angyal-ragyogása
az ébenfekete éjszaka után,
mikor a derűs hold jeges udvarán
áttör a félszeg hajnali pír?