Bourbon kedvenc versei
Tűkön ül karácsony.
Szúrós, puha párna.
Műszín Szent testével
Plasztik éjen árva.
Istenem, Te drága, ki kedves vagy szívemnek,
Te vagy, aki tudja s látja a szenvedéseinket.
Térdre rogyva halld meg ezt az imámat,
fordítsd felém kegyelmes orcádat!
Mint az őszi ködből felbukkanó napfény,
vagy mint a kék tenger vizén megcsillanó holdfény,
így érintik meg a szerelem szavai a lelkem,
az örökkévalóságot küldi vele nekem.
Fiatal voltam és buta még,
Nem is volt az olyan rég,
Mikor megtudtam, hogy érkezel
S egy életre enyém leszel.
Egy huncut kisegér,
beosont a kamrába.
Rákapott nem másra,
csak a szalonnára.
(Septolet)
Minden évben
Egyszer
Lészen...
Többet mond minden szónál
Szeretlek
De magamban el kell hogy temesselek
A szeretlek csak egy szó
Ami el nem mondható...
Fázom. Hideg van a szívemben,
A világot nem látom már színesben.
Üresség vesz körül.
Ez év csak úgy tovaröpül.
Nyuszkó most az éra-gazda!
Sok itt a locsolkodó banda.
Én is egy vagyok a sok közül,
Kapok-e már sonkát kenyerestül?
Akkortájt háború dúlt, és mi katonák voltunk,
Idegen ország földjén közössé forrott sorsunk.
Megfogadtuk: ünneplünk, ha jön végre a béke,
Mert e földi pokolnak is kell, hogy legyen vége.
Mindig csak várjak.
Míg a percdíjak le nem járnak.
Várni, hogy lerakod.
Míg elmondod másnak, milyen volt a napod.