Bourbon kedvenc versei
Fiatal voltam és buta még,
Nem is volt az olyan rég,
Mikor megtudtam, hogy érkezel
S egy életre enyém leszel.
Egy huncut kisegér,
beosont a kamrába.
Rákapott nem másra,
csak a szalonnára.
(Septolet)
Minden évben
Egyszer
Lészen...
Többet mond minden szónál
Szeretlek
De magamban el kell hogy temesselek
A szeretlek csak egy szó
Ami el nem mondható...
Fázom. Hideg van a szívemben,
A világot nem látom már színesben.
Üresség vesz körül.
Ez év csak úgy tovaröpül.
Nyuszkó most az éra-gazda!
Sok itt a locsolkodó banda.
Én is egy vagyok a sok közül,
Kapok-e már sonkát kenyerestül?
Akkortájt háború dúlt, és mi katonák voltunk,
Idegen ország földjén közössé forrott sorsunk.
Megfogadtuk: ünneplünk, ha jön végre a béke,
Mert e földi pokolnak is kell, hogy legyen vége.
Mindig csak várjak.
Míg a percdíjak le nem járnak.
Várni, hogy lerakod.
Míg elmondod másnak, milyen volt a napod.
Balázsnak
Sosem hittem volna, hogy így fogok szeretni,
De Te megtanítottál, és ezt nem tudom feledni.
Tavasz óta szebb volt a világ,
Nem zavartak az apró hibák.
Begubózni úgy imádok
fotel mélyén, kakaóval,
ha gondolok is tirátok,
andalít - csak altatódal.
Nyár van odakint, de szívemben tél tombol.
Elveszett vagyok, mert a fagy rombol.
Legszívesebben itt hagynám ezt a világot,
De a tudat, hogy magadra hagylak, visszatart.