Bourbon kedvenc versei
Van, hogy első vagyok,
s van, hogy csak egy borda.
Máskor meg egy angyal,
még ha bukott módra.
Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem a múltam már hallgatag.
Karácsony már majdnem nincs...
Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről...
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly` sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okostelefonnal röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
2020.
Valami üvölt és sír,
Évek óta hallom,
De nem tudom, mi ez a siralom.
Emberek, halljátok ti is?
Akartok valamit tenni is?
Kedvesem, a vágyam, már biz` ám
Elhatalmasodott, Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!
Istenem, Te drága, ki kedves vagy szívemnek,
Te vagy, aki tudja s látja a szenvedéseinket.
Térdre rogyva halld meg ezt az imámat,
fordítsd felém kegyelmes orcádat!
Mint az őszi ködből felbukkanó napfény,
vagy mint a kék tenger vizén megcsillanó holdfény,
így érintik meg a szerelem szavai a lelkem,
az örökkévalóságot küldi vele nekem.
Fiatal voltam és buta még,
Nem is volt az olyan rég,
Mikor megtudtam, hogy érkezel
S egy életre enyém leszel.
Egy huncut kisegér,
beosont a kamrába.
Rákapott nem másra,
csak a szalonnára.
(Septolet)
Minden évben
Egyszer
Lészen...
Többet mond minden szónál
Szeretlek
De magamban el kell hogy temesselek
A szeretlek csak egy szó
Ami el nem mondható...
Fázom. Hideg van a szívemben,
A világot nem látom már színesben.
Üresség vesz körül.
Ez év csak úgy tovaröpül.