CD57.sz kedvenc versei
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Elevenen neszeznek a Mindenség
apró hangjai - mint éltető szentség,
pattannak, repednek, nyílnak, hasadnak -
megújuló, közhelytelen tavasznak.
Kis topogás, lépések, és indulok,
mostantól a saját utamon járok,
irányítanak még tapasztalt kezek,
szép szavak és figyelő tekintetek.
Évek jönnek, évek mennek
és elszállnak a régiek,
kit szerettem életemben,
az tőlem mindig elsiet.
Kristálytiszta szemedbe nézve
a tündöklő végtelent látom...
Fényről énekel a vakond, "trárárám" -
seper a szél, de nem havat - megállj,
Valentin, szerelmem, ha csókod ad,
akkor én leszek a vaksi boldogság.
...ablakomból elszállt mindörökre.
Mélázva kérdem, mért fáj oly nagyon,
hisz nem várt üzenet az asztalon...
Lassan forog a kék, műanyag golyóstoll.
Körülnézek: gyorsan változik az élet.
De egyvalamit igaz szívemből szólok:
Isten fogja kezünk, s a lét új utat rejt.
Mit kéne tennem, hogy nyerjek el bármit?
Nem vagyok én szerintem nagyravágyó,
sem pompatibilis ezekkel máig,
csupán csodás volna, ha érne már jó.
Kicsi hajó papírból készül.
Belé kerül egy pálcikaember.
Te vagy a tengerész, és ő a hajód.
Neve legyen Tündér.
tudod, ha a gondolat lelkedben tüzet rak,
nem űzheted, hisz izzik, mint zsarátnok,
nem nézhetsz ki, hisz csupán vakablak,
rizikófaktor, nincsenek veled barátok,
súgja a szót az éj, az újat váró hajnal,
tollad hegyén cseppen a várt igézet,
s a holnap érkezik mindenféle bajjal,
így az izzó gondolat... levitézlett...
Mag alszik a hant alatt,
Téli dunyha elszakadt,
Sóhajt a rög csendesen,
Ébresztőmet rendelem.
Nagyon szőke csaj helyet foglal a repülőn,
másodrendű jeggyel első osztályon önzőn.
Kedvesen megkérik, üljön át a helyére,
mert e párnás helyet más utazó fizette.
Míg eldöntöd, mennyit ér az élet,
elfutnak a percek, és elviszik a szépséget.
Várom már a tavaszt
virágillatával,
szelíd szellőivel,
langyos napsugárral.
Néha furcsa, mikor mondják
A gonoszok és otrombák,
Hogy semmiképp se kövessünk
Rég letűnt hagyományokat.