CD57.sz kedvenc versei
Ha szól az Ég, a föld remeg!
A nyájtól így ma fölkelek,
kiáltva jaj-t e nép után,
ki tévelyegni bír csupán.
Ma is egyedül vagyok, de mégsem.
Ablakok nyílnak a monitoron.
Tizenhatan workshop keretében...
nincs szédülés, nincs tömegiszonyom.
Megborzong végre a Tavasz,
Szereti ezt a friss zenét.
Szereti, ha jő a Ravasz,
Hangokra kapva kis fejét.
Május
A nyár heve még nem nagyon éled,
friss volt a hosszú tavasz, a föld hideg.
A zöldek azért már a "Kékesig" érnek,
lassan-lassan átmelegszenek a vizek.
Minden gyermeknek kívánok
Sok örömet, boldogságot!
Kilépsz az ajtón.
Magaddal lopod az illatot,
a mi világunkat. A holnapot.
Magaddal lopod a hangokat,
pamlagon a csend fojtogat.
Az arcotok értelem
oly végtelen tenger
tiszta tükröződés
a víz üvegén...
Ó, jöjj, természet, fesd meg nekem
napról napra változó kertem,
jöjj, ízleld meg a kincseimet,
a fán érő gyümölcseimet.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Most légy szíves csendben lenni,
most nem tudok rád figyelni.
Nem látod, hogy mást csinálok?
Láthatod: telefonálok.
Gyermekélet, hol még ma sincs béke
Földünk gyermekeiért
"Kerekecske gombocska" és "Csíp-csíp csóka",
távoli pici lány, arca csupa móka,
olyan gyermek ő is, mint nálunk sok többi,
szénfekete szemű, termetre pöttömnyi.
A béke és nyugalom helye.
Itt történt két gólyahír,
Cöminek és Mancinak itt ástunk sírt.
Itt tettük meg első lépésünket.
Itt szereztük legszebb élményünket.
Mikor még kisgyerek voltam,
te délutánonként vártál,
végeztem az iskolával,
és hozzád vezetett utam.