Cila03 kedvenc versei
Kedvencem a palacsinta,
ha nem ragad fel a falra,
csak feldobod, és fordul vissza,
bukfencet vet a palacsinta...
A fellegek szállnak
selyem csipkeként,
szellő lebbenti
égszínkék lepelként.
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban
álmodból átmentett reménykedés.
Már gyermekkorom óta állatbarát vagyok,
hűséges énjük bennem tiszteletet hagyott.
Úgy érzem, sok ember vehetne tőlük példát,
legelsőként a békés életnek fortélyát.
Most még egy kis ideig
Nyitva vannak az ajtók.
Kik szívük mélyén érzik
Isten hazahívó szavát
Bujon a templom mellett laktunk, és az egyik éjjel
megkondult a harang, aztán néma csend.
Kérdeztem, ez mi volt,
ki járkál odafent?
Nem kellenek a félrenéző szemek,
sem a fölényes megnyilvánulások:
az értékrendünk emberien önző,
színen a hűség és az árulások.
Ha meghallom a madár dalát,
szívem élénkebb ritmusra vált.
Beköltözik tavasz varázsa
a csicsergők kedves dalára.
Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt,
hol magunkhoz öleltük a forró délutánt.
Ott éreztem először azt a finom illatodat,
s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt.
A kútba néztem:
ássa-e még a múlt?
Se tükör, se fény nincs benne,
csillaga rég kihunyt.
Nem én vagyok, kit tükörben látok,
ki egy tömlöcbe zárva néz vissza rám most,
létvágy táplál, testre figyel,
lelkem körbefonja, rabláncra ver
Mára már megfakult, amiben hittem,
Magamra maradtam kétségek között.
Lelkem bujdosott, mint bűnös üldözött,
Árván, mint akit megtagadott Isten.
Ha homlokod közepén
hirtelen megcsókol a múzsa,
soha nem hagy pecsétet rajtad -
láthatatlan a rúzsa.
Szeretnék élni egy boldogabb világban,
ahol az emberek nem élnek viszályban,
élni a Teremtőnk-adta szép világot,
legalább részét, a megmaradt szilánkot.