Csirkezola kedvenc versei
Köszönjük nektek, Férfiak,
nagyapák, apák és ifjak,
mai nőnap alkalmából
a tisztelet szép csokrából,
kedves szavak, virág mellett
Igaz Nőt észreveszitek...
Törött szárnyú, árva sirály
A kietlen parton ténfereg.
Temetve egykori álmait már,
Megszokta magányát idelent.
A valóság képeit letakarom,
És a képzelet kapuját kitárom.
Hogy eltaláljon hozzám az értelem,
Mikor új érába siklik az életem.
Kell egy macsek - karmos, bajszos...
talpig bundás szerkezet,
bármit is tesz: fontos, hasznos,
éppen ilyen kell neked!
Lobogni szeretnék, lobogni, égni!
Veled ébredni, érted remélni...
Falak, az irtóztató falak.
Megvédenek vagy rád omlanak.
Körbevesznek immár népeket,
S tövükben elárvult kéreget.
Műszempillám rebegtetem meghatottan,
Műkönnyekkel száz zsebkendőt telesírtam.
Műkörmeimmel nyomkodom a gépem,
Műszerelmemet posztolom a facen.
Mert én akartam lenni kosztosod,
hozzád botorkáltam, mint rendesen
felöltözött diák, ahogy szokott,
még kócosan, de mindig éhesen.
Míg egy kisbabából kamasz lesz,
Már eltelt annyi idő.
Az emléked körülvesz.
Mégis egy érzelem az első,
Amit nem törölhet el a tizenhat súlyos esztendő.
Ha teli van a szíved érzelemmel,
jobb egy kicsit óvatosnak lenni.
Robog velem, még itt utazó vagyok,
kísérnek láthatatlan őrangyalok,
fülkében mellettem telve a padok,
csattogó kerék, jönnek a kanyarok.
Hall engem valaki
Ha a távolban villan valami
És leszakad az ég
Hall valaki
Ha beleüvöltök
A vad viharba
Figyel rám bárki
A látszat-kirakatba...
/Férfiszemmel/
Baktatok este
lentről a hegyre,
fényeket lesve
futok feléd
Sasmadár repül világok felett,
szikla szélén ücsörgöm, s feltekintek.