Cyen kedvenc versei
Jéghideg nyáron,
és nem beszél vissza,
nem elérhetetlen,
mint a Lilla...
Megpihenek immár, elfáradt a testem,
földi szolgálatom ezzel befejeztem.
Ébredés!
Különbnek érzed magad, ember, mint állat, kit ösztön vezérel?
Ki üvölt, mint dúlja érzelem, s nem önös érdektől fűtött értelem.
Ma újra írok, mert van miért.
Ma újra érzek, mert van kiért.
Rám leltél, s lassan felemeltél,
Csókoddal életre keltettél!
Még mindig melletted maradnék,
pedig tegnap este haltál meg ezredszer.
Persze neked is jár a három nap haladék,
hogy még néhányszor beléd ereszthessem
Üres hordó, füles korsó,
A kocsmában az élet oly jó.
S benne van egy ital, mitől a hangulat forró,
Sörnek hívják, ürüljön a korsó!
Csak most van, csak a mának élek.
Számomra nincs többé múlt, csakis
A jelen a lényeg. Lesz-e belőle
Holnap? Nem ígérem. Nekem csakis a
Ma a lényeg. Úgy élek, mint régen, de
Valami mégsem ugyanaz, boldogabb
Vagyok, mint valaha, az vagyok
Így is, ki voltam egykoron, csak...
Felhő, felhő hátán.
Zord korszak köszönt.
Volt reményed elszállt,
súlyos porba dőlt:
Hideg kín-feszültség
döngeti lelkedet,
nem süt át a napfény
sűrű felleg felett.
Úgy tűnt, minden éjszaka vak,
s köztünk elfogytak a szavak.
Imágóm a fénymágia,
lételemem, s nem mánia,
mert hol van fény,
vannak árnyak,
mindenben csak
szépet látok.
Nem tudom
az új státuszom.
Gondolkodtam a tudáson,
és rájöttem, utálom!
Megosztanám valakivel, ha tudnám...
hogy elviselhetetlen ez az éjszakai hullám,
hogy csak hallgatok... hallgatok, félvén,
hogy mikor kacag ki újra az éjfél
a toronyóra több száz éves hangján,
s ahogy kondulása éberség-zakót ad rám,
arra vágyom, hogy a monoton melódia
végre megpróbálja elvonni a...
Szép szavak,
s a mögöttük rejlő
álnok fondorlat...
A szívem dobban...