D.Eniko kedvenc versei
Vége már a nyárnak,
hűvös idők járnak,
nagy bánata van
a cinegemadárnak.
Szeretet
Nekem te voltál az erős szikla,
szerelmünk záloga, igaz titka!
Te voltál a tó, a víz - éltető,
hegy voltál nekem, s mi több, bérctető!
Szeretet
Csillogó szeméből türkizkék fény
a jövő szépségeit álmodja.
Csak veled válok valamivé,
talán értékes emberré,
hisz nélküled semmi vagyok,
csak veled hagyok nyomot
A mindenség urának lakhelyét keresem,
bűnömül ne rójátok,
életutam csorbáit nem feledem,
s már összetörtek a korlátok,
időutazásom a végére érkezik,
nem sajnálom az itt töltött időt,
testem tovább nem vétkezik,
lelkemből végleg kidőlt...
Mindenütt múlik minden mulandó,
rothad és romlik, ami romlandó,
Acélidegeket rágja rozsda,
ami éles, mára csupa csorba.
2020. szeptember 12.
Egyszer minden más lesz - mondtad nekem régen -
majd boldogságra lelsz csendben és békésen,
igaz, tiszta szívnek az útjába kerülsz,
fél-szárnyad egész lesz - csillagokig repülsz
Csillagot nézzed az éji tájban,
úgy gyönyörködjél az éjszakában,
látod, a Hold is mosolyog néked
olyan kedvesen, mint a Nap délben.
Ma még úgy szól a szél,
mintha kórus dalolna,
ritmusra táncol a pipacs,
s a kalász belekarolva
járja a végső táncot.
Este van,
s megint csak újra este van...
Akár egy vonat, elsuhanunk a Nap előtt.
Utána csendes történés néma átszállással,
s máris egy újabb reggel indulása jön.
Minden eszme hullócsillag,
feltűnik - izzik - lehullik,
mint mezei virágillat
záporok után, elmúlik.
Nyakig sáros
voltam éppen,
s mert pont így szeretem,
puszta kézzel,
kesztyű nélkül
dolgoztam a kertemben.
holnap változik a versek arcvonása
hogy rendezze kétélű önmagát -
az olvasó a lényeget visszalássa
amíg pulzusom megőrzi a formát
gyorsul a közöny a naiv erekben
de megőrzöm a halhatatlanságot
létezéshez csapódik a végtelen
és fölismerem józan pusztulásod...
Visszaállt a világnak rendje,
Banyatank az utcán keresztbe`.
A patikában négy óra után
Kisebb nyugdíjastalálkozó vár.
Érzem, hogy ez a nap csodás lesz,
hisz a rigó is dallal ébresztett.