Danceinthedream kedvenc versei
Pörgött, fordult, siklott
a Yin a létben,
Yang mereven nézte őt,
amint távolodott éppen,
érezte érintéseit,
ám nem nézett hátra,
követte mozgásait,
felkészült a vele való...
Nem hagyom,
hogy kialudjon az, ami ég,
nem hagyom,
hogy elfogjon a reménytelenség.
Kelta szív
Októberi félhomályban
kerti ágyon elterültem,
gyönyörködtem őszi tájban,
álomtóban elmerültem.
Kietlen pusztában áll egy szimpla vár,
Fala vastag s kemény, mint a kő,
Benne öröm és kacagás,
Az alakja, akár a ketyegő.
Álmodj, kedvesem, puhát és szépet,
álmodj a világnak őszinteséget.
Álmodj az arcokra örömvirágot,
élni velem egy másik világot.
Világokon hajóztam át miattad,
a végtelenben is kerestelek,
nyomát kutattam illanó szavadnak,
felelni tudj nekem, ha kérdezek.
Akkor az öreg leült, s magába nézett,
acélszürke fémmé vált az ég, és vérzett
villámain át, melyek, mint fénylő verőerek,
haragosan döfték át a kemény eget.
Gyötört ágon tavasz bujkál,
S míg szürke álmát felejti,
A hópaplanban szendergő táj
Meleg könnyét elejti.
Lágy meleg lehetett, körülfont a szeretet,
Tejút vége ért a számba, fehér pólyámban
feküdtem, míg édesanyám etetett.
Csakis őt láttam egy kerek, édes világban.
Tizenegy óra volt, mikor a párkányra lépett,
vörösét folyatva fogyott a Hold, akár az élet.
Nehéz volt minden lépés, mely az utolsóig vitt,
mint lassan kötő beton, melyről kiderül, hogy sitt.
A bilincs sűrű árnyékot vet a földre,
Kóbor fénnyel jön a hajnal,
Nem vágyom már a csöndre,
Se a szóra magammal.
Elszigetelt acsargó árny nyakbilincse
Virtustánca a maró dühnek
Idegeim kavargó hipercelláin át
Tagadása minden létezőnek és káprázatnak
Mélyen ivódott belém
Az izolálódás kérges jegesedése
Megfagy a világ
Vagy én leszek egy csillogó kristálytömb?