Doli-Erzsi kedvenc versei
Acélszív dobog,
fényesül napja
kora tavasznak,
csillámsugár.
Ha a Nap ragyog Rátok...
Irigye vagyok a nap sugarának!
Bőséggel fakadhat fölötted...
Nőnapra ébredtünk,
ünnepeljünk megint,
a nők szenvedése
engem szíven legyint.
Úr Jézus Krisztus, Ki vagy az Élet,
élsz a szívünkben, imádunk Téged.
Világosságod bennünket éltet,
lelki halálból új élet ébred.
Álomvilág nem kell nekem,
nincs ott valódi szerelem.
Nálad nélkül bús az élet,
olyan, mint a végítélet.
Ess, eső, ess, cseperegj,
mosd tisztára lelkemet!
Oldd fel a sós könnyemet,
bús orcámon leperegj!
Sárosan kacskaringó földutak suhantak alant,
kusza rajzolatokat írtak az anyaföldre.
Láttam egy ballagó, rongyos hajléktalant,
ki távolabb ácsorgott vagy fél mérföldre.
Zrínyi Ilona emlékére
Pataki diákként rajongtam rég én is
Mindenért, mi hősi, magasztos és régi.
Rákóczi asszonya példaként élt bennünk,
Tettei, élete megfogta a lelkünk.
Ha a lélek már az álmain túl lát,
s átérzi a gondolatok súlyát,
torzonborz érzések sikkadnak,
az életek teret nyerve villannak
Hajnalban lúdbőrzik, didereg a tócsa,
reszketve pillézik a jéghártyás sár,
felpillantja szemét, s csókot hint a tájra
az aranylón zengő, fényes napsugár.
Csak egy nap, egy ünnep,
talán így lenne jó minden nap.
Mert Ő az, ki erőt ad,
ha csüggedsz.
Szavát iszod, ajkán csüngesz,
ezért is legyen mindig nőnap.
Mindennapok
A nő, kinek ezer arca, és szíve nagy.
Ő a gyermek, a feleség, életet ad.
A Jóisten egykor megfigyelte,
ő valamit jól elronthatott,
amikor Ádámot megtervezte,
társat neki sajnos, nem adott!
Mikor azt az almát lopta,
Nem érezte oly nagy bűnnek,
Így a magját megtartotta...
A fél-elem a kétség,
így hullik szét az egység.
A félelem irányít,
csak egót elámít.