Doli-Erzsi kedvenc versei
Csillagként ragyogsz az éjszakában,
érints meg engem, ahogy közeledsz,
minthogy kezem simítod hajnalon,
gyógyítod akkor fájó lelkemet.
Üzenet
Ha eljön az időm,
ne állj a síromnál
könnyeket hullajtva!
Ó, Te drága, kis mikulás,
tele van a zsákod.
Elkészült-e tavaly óta
az eltörött szánod?
Félrerakva víg napocska, pihenj!
Borítson köd, sirasson kis csalogány.
S az ember sóvárogja idebent,
akit véd a kályha, nem fázik, profán.
Most hulltak a sárba az esti bogárkák
gyors fagyba meredve kihűl a talaj,
most nyüzsög a lábam alatt e sivárság,
mint gyöngyökön átvonuló libaraj.
szerény szonett szilveszterre
Jövendődbe fúróélet csavarj;
lyukat az ismeretlenbe -, de mélyen!
Ahogy bornyitód tekered -, ragadj
meg egy poharat szilveszter estéden.
Egy indián kisfiú levele
Mr. Mikulás! Az ajtónkon nincsen zár -
tárva-nyitva vár - estig tele zsákkal
bármikor mihozzánk is besétálj...
Magas neked a kémény, hagyj fel azzal!
"Ködtakaró alól ébred a város,"
Madárdaltól az erdő is hangos.
Lassan felkúszik a Nap az égre,
S ködfátylát elkergeti a légbe.
Magasra fehérség - míg vagy erő
a fekete felett, de a sötétség
nem látható, nincs, vagy tán merő
véletlen a színe, vak denevérlét.
Vidám fény lelke a kód, s mondanám,
miket küldözget fülembe, leírjam?
Kevésnyi jókedv kell mellé csupán,
de ha bonyolult, valami bevillan.
Sietve költök gyöngyfüzért - soronként,
Dagályos sodrás hátulról sodor -
Mint egy turbós, láthatatlan motor,
Követ a tükör is fintort lopóként.
Cicáim
Befogadott mind a kis
szőrös,
aranyos egy cicabanda,
a kis gyíkfogó az tarka.
Van, akinek nem számít gyermeki érzés,
nem lát Ő semmi mást, mint anyagi részét,
szülőtől elveszi kényszerrel gyerekét,
nincs benne semmi más, csak a nagy megvetés.