Doli-Erzsi kedvenc versei
Virradás, csoda tükre - görbe, torz,
alant jég reped szét, s a sarki részek
partok nélküli tágremény, bevont
szürkeségre nem fehéred ki néktek...
Csillagként ragyogsz az éjszakában,
érints meg engem, ahogy közeledsz,
minthogy kezem simítod hajnalon,
gyógyítod akkor fájó lelkemet.
Üzenet
Ha eljön az időm,
ne állj a síromnál
könnyeket hullajtva!
Ó, Te drága, kis mikulás,
tele van a zsákod.
Elkészült-e tavaly óta
az eltörött szánod?
Félrerakva víg napocska, pihenj!
Borítson köd, sirasson kis csalogány.
S az ember sóvárogja idebent,
akit véd a kályha, nem fázik, profán.
Most hulltak a sárba az esti bogárkák
gyors fagyba meredve kihűl a talaj,
most nyüzsög a lábam alatt e sivárság,
mint gyöngyökön átvonuló libaraj.
szerény szonett szilveszterre
Jövendődbe fúróélet csavarj;
lyukat az ismeretlenbe -, de mélyen!
Ahogy bornyitód tekered -, ragadj
meg egy poharat szilveszter estéden.
Egy indián kisfiú levele
Mr. Mikulás! Az ajtónkon nincsen zár -
tárva-nyitva vár - estig tele zsákkal
bármikor mihozzánk is besétálj...
Magas neked a kémény, hagyj fel azzal!
"Ködtakaró alól ébred a város,"
Madárdaltól az erdő is hangos.
Lassan felkúszik a Nap az égre,
S ködfátylát elkergeti a légbe.
Magasra fehérség - míg vagy erő
a fekete felett, de a sötétség
nem látható, nincs, vagy tán merő
véletlen a színe, vak denevérlét.
Vidám fény lelke a kód, s mondanám,
miket küldözget fülembe, leírjam?
Kevésnyi jókedv kell mellé csupán,
de ha bonyolult, valami bevillan.
Sietve költök gyöngyfüzért - soronként,
Dagályos sodrás hátulról sodor -
Mint egy turbós, láthatatlan motor,
Követ a tükör is fintort lopóként.
Cicáim
Befogadott mind a kis
szőrös,
aranyos egy cicabanda,
a kis gyíkfogó az tarka.