Dram kedvenc versei
Keskeny az út kettőnknek,
ronda kátyúkkal díszített,
szívem törtem lábam helyett,
fájdalmamat nem szégyenlem.
Májusi harmat csillant,
föld lehelte álmában.
A csend lelkembe nyilallt,
ott ült a tölgy ágában!
meggondolatlanul őszinte kisgyerekek
megdermednek a felnőtt emberek
véleményük meghökkentő
kedves vagy sértően megdöbbentő
Ne higgy senkinek, ne higgy a harsogó világnak,
higgyél csak a szíved igazat mondó hangjának,
soha ne higgy, ki gúnyosan ígér, azt mondja, adok,
inkább annak higgyél, ki mosolyogva szívében zokog.
A tündér ruhája
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.
Jegenyékkel hajlong szélben,
érces hangja égi máglya,
girlandot tép kerítésre,
rontást harsog trombitája.
tik-tak az idő
múlik ketyeg ő
suttog a halál
létünk tovaszáll
elcsitult a zúgó eső
felhők árja megszakadt
feketeség eltűnt messze
előbújt a fényes nap
egy csillogó aranyfonat
s feltűnik a szivárvány
körbefogja az égboltot
mint koszorús hableány...
Egy kis béka beköltözött
a kerti medencébe.
Jött a lány, és kihalászta,
amint észrevette.
Álmok útja ködbe vész,
az időm lassan lejár...
Mögöttem marad a sors,
a végtelen csendje vár.
Hajlott háttal a nénike
ment, s mögötte az élete,
kopott volt az, kopott-kopott,
mint ruhája, amit hordott.
Sály község a Bükk-hegységnek
az egyik völgyében fekszik.
Latorvár-tetőn három vár
már teljesen elenyészik.
A kék égbolt dísze, éke
minden szárnyaló madár,
a látványa elkápráztat,
légörvényben hogyha száll.
Kik átéltek rossz időket, nem sírják azt vissza,
mindig csak előre nézz, mert ez az élet titka!
Nem lesz már semmi olyan, ez bizony igaz,
átélted s túlélted, legyen ez öröm és vigasz!
Tavasz van, és erőst harsogó élet.
Mi benn magányban éljük napjaink.