E.M.Miller kedvenc versei
Farsangnak kezdete, a nagy múltú Vízkereszt,
benne lakozik a Krisztusi szeretet.
Platin-bíbor szenvedésemen
Szeretetsugár árad.
Egyedül vagyok mégis
E széles nagyvilágban.
Szilveszter van, az évnek utolsó napja,
mit is mondhatnék óévbúcsúztatóra?
Hideg és néma lett könnyünk,
Már nem vádolunk és nem ítélünk.
Béke és a szeretetünk áradjon szét bennünk!
Egy októberi napon történt, hajnalában,
gyermek született egy távoli városban.
Homo sapiens! A Földbolygó beszél hozzád,
tudom, nem bírod a meleg klímát.
Hatalmasok! Mi van a párizsi klímaszerződéssel?
Vagy talán ez az, amit vonjak kétséggel?
Megegyeztetek, hogy véditek a fontos ózonréteget,
hogy a bolygótokért mindent megtesztek.
Valahol, a messzi távolban
él egy lány egy városban.
Hétköznapi módon éli napjait,
minden este élhesse álmait.
Kedves lány, és nagyon bátor,
küldj rá, ó, Isten, erőt az Univerzumból.
Megjött az ősz, itt van már, sok kismadár dala nem száll.
Kert végében nyári tó lassan befagy, nem iható.
Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.
Ez a világ teljesen más lett,
mert te nem vagy benne már.
Kedves Isten, fent az Univerzumban,
hozzád fohászkodom verses formában.
Van egy lány távoli városban,
szüleivel éli életét örömben és boldogságban.
Kedves lány és a szavak zsonglőre,
ismerhetem már jó pár éve.
Húsvét napja itt van, elérkezett,
mondani kellene valamilyen locsolóverset.
Könnyem ne hulljon,
Elmerengek a múlton,
Húsvét haván.
Fekete kalapom a fejemen,
Rózsaillatú kölnim a kezemben.
Locsolkodni megyek, sok erre a szép lány,
Kemény szárú fekete csizmám,
Locsolkodni megyek bringán.
Kihúzom magam, mint egy főispán.