E.M.Miller kedvenc versei
A vihar a jég koronáját fújja,
Lenn a kopár falvakat dúlja.
Tördelt ágak repülve sírtak a szélben,
Szilveszter éjszakáján az északkeleti részen.
Régmúlt idők, 1820
Lopott lovak száguldoznak...
Októberben történt, egy vasárnapi napon,
sok éve annak, gyermek született egy hajnalon.
Kezdetét vette egy születés, ezzel egy küldetés is,
így megkaphatja a szüleinek szeretetét is.
Októbernek vasárnapján született egy lány,
kívánom, az Univerzum vezesse az álmok útján.
Reggelente a buszvégen álltam,
amikor egy szőke lányt megláttam.
Fiatal és szép volt, de nagyon,
éli világát teljesen vakon.
A költő tollával harcol a vírus ellen
Megfáradt időkön meghal a remény,
Az anyaföld is könnyezik szegény.
Mélabús idők jöttek koronavírussal,
Olvad a jéghegy is, mit tegyünk magunkkal?
Ember, miért keresed magadban önmagad,
amikor életednek nem célja, hanem alanya vagy.
Aggodalommal teli arcok,
Járvány elleni nagy harcok.
Többször mossál kezet, ember,
Hogy a vírus el ne érjen.
Te vagy, Uram, aki Isten vagy, aki mennyei apa vagy.
Te vagy, Uram, aki mindig vagy, aki mindig ugyanolyan vagy.
Te vagy, Uram, aki a szeretet vagy, aki az emberért elkötelezett vagy.
Te vagy, Uram, aki teremtett, aki mindent áthat és van minden felett.
Két karomban a boldogság te vagy,
Kiengeszteled szívemet, ha a bánat mar.
Nem álmodhatok szebbet magamnak,
Ha együtt ébredhetünk a hajnalban.
Hová lett a ló, az ökrös szekér?
Hová lett a házainkból az a sok tehén?
Kaszárnyákból hová lettek a katonák,
Hová lett ősapáink öröksége, drága, szép hazám?
Farsangnak kezdete, a nagy múltú Vízkereszt,
benne lakozik a Krisztusi szeretet.
Platin-bíbor szenvedésemen
Szeretetsugár árad.
Egyedül vagyok mégis
E széles nagyvilágban.
Szilveszter van, az évnek utolsó napja,
mit is mondhatnék óévbúcsúztatóra?