Eci kedvenc versei
Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?
Kora reggel álmosan,
Egy kissé még kócosan
Ablakomon kinéztem:
Mesebeli igézet!
Lesz, aki a célig jut, s lesz, ki célba ér,
rablók közt te akkor az utolsó legyél.
Téged belül őrizlek,
titkos szavakkal szívembe karcoltalak,
láthatatlan szálakkal magamhoz kötöztelek.
Hol vagy? Merre jársz?
Miért hagytál itt, apám?
Mit tegyek? Hogy legyen?
Miért nem lehetek Veled?
"El a ködös Albionból",
vágyjuk a fényt, a meleget.
Elég a sötét gondból,
fagyban éltünk már eleget.
1948 - 2020 nyara
Mindent, mi szabályos, felrúgok ma,
szeretnék más lenni, mint öreg ostoba.
Szeretném fiatal korunk "visszakapni",
ma mást hiszek; holnap összeroppanni.
Belénk ette magát az utána való vágy,
Várjuk, hogy szennyesünk tisztára mossa.
Eladnánk lelkünk e patyolatnak,
De kikezdett minket az irigység, mint vasat a vak rozsda.
Volt idő, mikor azt sem tudtam, hol állok,
Van idő, mikor úgy érzem, csak rád várok.
Éjjel fekszem az ágyamban forgolódva,
Minden percben hozzád, csak hozzád vágyódva.
Augusztusi hónapok néhány évben
megfürdették szívünket a fényben!
Megszülettek, boldogságot hoztak,
mint a napfény, mindent beragyogtak!
Repkednek a pillangók, ma tavasz száll az égre,
Elhozza a reményt és a tiszta békességet.
Gyertek ti is, kedvesem, szedjünk színes bokrétát,
Rakjuk sorba ruhánkat a szabad kék ég alá!
Megjött az új év,
csodás fényfüzér...
Várta a jöttét
hit, boldogság.
Szeretet csillaga ragyog fenn az égen,
szívembe
vésem megélt sok érzelmi mélységem.
Jelenben
vagyok, mindig bizakodok, mit hoz a
holnap,
nem tudom, pedig odafenn van egy
csillagom...
Eltévedt s mára elveszett, árva-szép gyermekkorom
Emlékeimben úgy élsz, mint azt ím elbeszélem:
Még oly kicsinyke, boldog-gondtalan voltam akkor,
de mégis mindennél jobban szomjúhoztalak,
s te édes-lágy, édeni gyöngédséggel fogtad
megfáradt vénülő kezeddel kezemet...
Már úgy reméltem,
hogy nincs több parázs
a hamu alatt,
de elég egy szó, pár gondolat,
hogy előcsaljon,
hiányod fellobban bennem,
mint az égő fa,
és emlékeink visszatarthatatlanul...