EdinaP-Sz kedvenc versei
Még alakod sem került élőben elém,
még csókod sem tudom, hogy égethet édesen...
Nem akarok királyi kincseket
Nem akarok másik életet
Nem akarok világgá menni
Csak valakinek valaki lenni...
Mondani akarok valamit, kérlek!
Kérlek, várj! Ez most fontos, értsd meg!
Nem mondhatom úgy, hogy rohansz tovább.
Hangom elillan. A szél elfújja, nem melletted jár.
Türelem, türelem,
Átkozott gyötrelem,
Vágyakozás, remény,
Félelem és kétség,
Ismerni akarlak,
Hallani hangodat.
Egy fény, ami lassan kialszik,
ajkamra harapok, szívem nem csillapodik.
Félek, egyedül vagyok, pedig téged nézlek...
Nem tudok mit csinálni, egyszerűen szeretlek,
Ha rosszul voltam, világot leltem a szemedben,
Megőrülök nélküled, nem vagyok más, csak
Egy eltévedt ember, ki szabaddá nem válhat,
Bilincs a lelkemen, a szívedhez van zárva,
Így élem az életem reménykedve és várva,
Nem tudom, hol szúrtam el, csak bízom abban,
Hogy egyszer visszakapom azt, amit én adtam...
Emlékszel-e még?
Az őszi nap, mikor először láttalak,
Emlékszel-e még?
Halvány homályt hintő,
Vörös vésztől vérző,
Fojtó, feszes fátyol,
Bút bánatba burkol.
Szerelmem szeretlek,
Szeretem szép szemedet,
Szerető szívedet,
Szeretetteljes tekintetedet.
Még mindig behunyom a szemem,
Ha látni akarlak,
S remélve hegyezem a fülem,
Hogy újra hallhatlak.
Habár sokszor gondolok arra,
Ez a kapcsolat vajon
Mikor sodródott ilyen furcsa
És rémisztő partra.
Ő sem más, csak te látod annak.
Ő is ember, hiába csodálod.
Két szemedből hiába hull a könny,
Válaszait napestig várhatod.
azt mondják, ha szép verseket írok, lesz csajom.
írtam szép verseket, de még nem volt alkalom,
hogy verset dicsértek volna, s nem az alkatom.
mondjuk, nem csodálom, mert a lányt is felfalom.
Életlen rózsaszál lehangolt szirmokkal
A sarokban hever. Mozdulatlanul.
Érzelmek csomója feledett szavakkal
A lelkembe vágott. Akaratlanul.