Elmenni kedvenc versei
Sután-propán-bután
Meg-
születtél, és rögtön
magával rántott
az élet örvény,
hol élni, és élni hagyni
az egyetlen biztos törvény, de talán van
menekülés a nagy spirálból, ha figyelünk
és tanulunk minden hibából, akkor lehet...
Elszállt évből tizenhét,
óvó karod rég nem véd,
nem ölelsz át, jó anyám,
elrabolt a rút halál.
Emlékezem rá.
Okos volt és emberi.
Szólt, mikor utcára mentünk,
féltett bennünket.
Márciusi faggyal
dacolnak délcegen,
fürdőznek holdfényben
felhőtlen éjjelen.
szakrális geometria
Csillagokat szór a fekete égbolt,
Gömbörület csalja el a végtelent.
Pár órája égbolt csillogó kék volt,
Színekkel festette meg az éktelent.
Lent a föld, fent az ég,
Köztük én egyedül,
Mellettem egy tücsök
Vidám dalt hegedül.
Gyerekkor
Frissen vágott búzán jártam,
Eleinte kiabáltam.
Aztán futottam, szálltam,
A simogató tarlón szaladgáltam.
Csak egyszer élünk, ezért sose félj kimondani azt,
amit érzel, az már nem számít, ha mégis elvérzel.
De legalább megpróbáltad, nem gyötör bűntudat,
hidd el, egyszer bánni fogod, hogy nem tetted azt
zárt testem csontig pirul
gyerek-énem a lélek barátja
a gondolat nyíló kertjében
zuhan a fényáldás homálya
így szólt a szív az ismeretlen
szárnyakat bont a lassú kétség
- halmozódik a halál bennem
de hasztalan a túl nagy bőség...
Utolsó sugarai nyári napnak
a vízhez álmodozni csalogattak,
halkan susogó nádszálak mögöttem,
bús dallamukra idézem emlékem.
Fejet hajtok előtted, mert egy olyan ember vagy,
aki szívből segít másokon, engem ez nagyon meghat.
Azért ragadtam most tollat, hogy köszönetet mondjak,
de csak keresem a szavakat, nem tudom, mit mondjak.
Zsebembe tennélek,
mint színes ceruzát.
Így színeznék veled
sok száz édes csodát.
Istenadta kedvesség és gyáva-mód,
Krisztus születése hajtott igába,
jó híremmel együtt vigyáztam a valót...