Erikaa11 kedvenc versei
Lázban égő,
gyötrő terhek,
titokká vált,
hulló könnyek.
Írhatnék a nyár végi fényről,
kószáló álmok melegéről
puha kertben, ahogy a lombok
hűs árnyékában verset mondok,
csodálatról tengerszemekben,
kis keze, ha kezembe rebben,
hallgatnám a búgó-mély zenét,
mi elsodor mindent, mi szemét...
Köszöntése küszöbén
nem jött szó a számra,
szavak nélkül álltam én,
s karjaim kitárva.
Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Fejedbe lángként lobbant egy jó gondolat.
Amely talán aranyba önti jövőbéli napjaidat.
Nem búcsúzkodok, hisz csak előre mész.
A te szíved és lelked már útra kész.
Nem búcsúzkodok, hisz csak előre mész.
Tőled búcsút úgysem bír a józan ész.
Megéltem remény óráit, napjait.
Hallottam vánszorgó időben angyalok szárnycsapásait.
Láttam közönyt orvosok, nővérek szemébe`.
Kiknek a halál napi rutin része.
Édesanyám emlékkönyve
Egy Évkönyvet keresve
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.
Sajnálja napjai melegét a nyár,
erdők felett elidőz a köd,
sárguló rozsda takarja a zöldet,
fák között megbújik az ősz.
Ébred a hajnal
százszínű hanggal,
súg a fülembe
éji zenét.
Az úton ballagott szomorúan
Az alkonyi pír bíbor aranyában.
Majd vasvillával kergették a falu határában.
Mezítláb a hideg őszi pocsolyákban.
"Van, aki tévedésből jő e földre"
S keresi folyton-folyvást a kiutat.
Nappal is úgy vágyik a néma csöndre,
Irigyli azt, ki jókedvében mulat.
Már hervad a nyár,
őszi falevél temeti lépted,
úgy fáj, sajog a hiányod,
hiányoznak a beszélgetések.
Ha idő lehetnék,
adnék napokat, perceket,
nem vagyok idő,
elszálltak a rohanó évek...
Hívj, ha hiányomat érzed,
ha kell, hogy menjek el érted!
Hívj, ha régen nem láttál,
és soká csak reám vártál!
Tudod, mi az igazán szép?
Nézni a tenger égszínkék vizét,
hallani a tenger békés moraját,
érezni a part selymes homokját.