F.I.T.. kedvenc versei
Utolért a rózsaszín köd, szinte belém
költözött.
Hittem, hogy örökre így marad, de
sajnos,
jött egy nem várt pillanat, felszállt
a köd
egy perc alatt, a derű továbbhaladt.
Zsongó nyár, kósza igézet
lobban bennem. Széthintem színes
fátyol-égre fáradt arcod
félénk mosolyát. Rózsaillatú
vallomások látomása
Csak ült és merengett, nem tudta, mire vár.
Gondolat cikázott agyában száz meg száz.
Gyönyörködött békés, zöldben fürdő tájban,
hallgatta a párját szólító madárdalt.
Csak ült és merengett.
Hit ösvényén szárnyal a gondolat,
Ég-Föld között határ elmosódik.
Szabad szellem ledönt korlátokat,
előtte a való bontakozik.
Hát ez már így esett...
Lélegzetét visszafojtva
várta a kimondhatatlant,
az utolsót.
...oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Szívem utolsó dallamát
Elküldöm tenéked én.
Mindegy, mit mond a nagyvilág,
Tudnod kell, szeretlek én.
Búcsúzik a fáradt délután, s vele az este is.
Fáradt a lélek, pihenni vágyik, ahogy a lomha
éjjel is. De a reggel, ha újra ébred, elvágyódom
innen messze én. Gondolatom távoli tájon
szárnyal, ahol az ég a földdel összeér. Van, hogy a
sivatagi dűnék rejtélye vonz, máskor az égig
érő hegycsúcsokra vágyom, a tenger végtelen, nagy...
"Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent."
olyan, mint a hallgatag csend,
mely nyeli a reménytelent,
és ha kedved szottyan, akkor
vágyaid szép sorba rakod...
Kendőbe kötve
Iskolás lesz a leányka,
édesanyja virágszála.
Könyv és irka, zsíros kenyér
batyujába mind belefér.
A földön járok, két lábbal
állok,
a szeretetre, köszöntésre
várok.
Magamat már sehogy sem szeretem,
a múltamat ezennel most eltemetem.
Jó mélyre, még csak felszínre se jöjjön,
a múltbéli sérelem szíven ne döfjön.
Színes kis falevél ágától megválik,
Szárnyra kapja szellő, boldogan hintázik.
Úgy érzi, már szabad, búcsút int fájának,
Tán` dalra is fakad, indul a világba.
Vivaldi
Fagy ha még fájna,
nézzél a tájra,
búvik már a hóvirág.
Ahogy volt régen,
fehérből szépen
születik a jó világ.
Nyári reggel a tóparton
Hajladozik szépen a nád,
Ásítozva ébredeznek
Sárga pihés, csöpp kiskacsák.