Fenyhozo kedvenc versei
Ébredj, Haza, amíg még magyar!
Szólítsd meg fiaidat a távolban,
Adj esélyt, utat, jövőd a feladat.
egy játékra
Vándor, ki a kozmoszt járod, hajód suhan odafent.
Türkizfényű planétánkon az ember él idelent.
Szállj le hozzánk, ki ott jártál Univerzum peremén,
választ várunk: Él más faj is tán` egy másik földtekén?
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Eljön a reggel,
foszlik az álom.
Hajnali harmat,
légy a barátom!
Örök, áldott Nőknek
Szerelmes költészet.
Kiknek éke hordja
Magját a reménynek.
Utálom a szürke hétköznapokat,
amikor nem történik semmi.
Játsszuk azt, hogy ma még nagy költővé válunk!
Óvodából rögtön egyetemre járunk.
Dadusunk elmondott sok nagyon szép verset,
rá az apró lurkók feszülten figyeltek.
Legyek szívedben aprócska dallam
Reggel van éppen,
és ahogyan nézlek,
te vagy a legszebb,
törékeny lélek.
Porrá zúzott vágyaink hamutengerén
Éled újra a szerelmi, vak remény...
A Centrál Kávéház egy asztalánál,
hol egykoron Karinthy és Ady ült...
Gyere hát, kedves, ülj ide mellém,
a zúgó időt némítsuk el.
Csendhallgatásunk e csöndes estén
dacol majd a múlt terheivel.
Minek evezzek, ha úgyis visz a víz?
Régi tányéromból kényelmes az íz.
Minek keresgéljek új irányokat,
ha az ősi térkép járt utat mutat?