Franciska.Szucs kedvenc versei
Egy ártatlan gyermekként fekszem a réten,
Magamba nézek, hogy mitől is féltem.
Rájöttem, a halál az, amitől rettegek,
Nézem a borongós, szürke felleget.
Az élet Neked már csak egy álom,
Kivel beszélgessek majd nyáron?
Nem leszel itt, hogy fogd a kezem,
Hogy együtt nevess, játssz velem.
Versbe öntöm szavaim, nem tehetek róla,
Kiált a harang, ütött most az óra....
Mikor tudtam, hogy nem leszel többé,
Hogy tested vált hűvös köddé,
Hogy már nincs itt az a biztató szíved,
Hogy nem rajzolunk sem téglát, sem körívet.
Sokszor jártam azt az utat, mit megtiltottak nekem,
Sokszor tömték hazugsággal ártatlan kis fejem,
Sokszor volt úgy, hogy elvesztettem hitem,
Sosem tudtad felolvasztani apró jégszívem.