Fresh kedvenc versei
Hóderes lett a világ,
nem nőhet még kis virág.
Fázós veréb didereg,
nézi a nagy pelyheket.
Kihűlt tea az asztalon,
Százezer felmerült kérdés,
Boszporuszt okádott az est,
Szorost, melyen áthágni nem könnyed,
Szorost, melyen a kihűlt tea közönye épült.
Az emberek már a sok rossz után
vidámságra
vágynak, a szabadság és szeretet
féltve
őrzött környezetet, a hagyomány
nem,
mindig adomány, sokszor inkább
tudomány.
Elperegett az idő homokórája
Avarillatú napon járva,
Őszben andalogva
Mindennapok halmazában
Égig száll a remény dala.
Himnusz
Hatalmas ősfák dzsungelében
Ősi szellemek sötét szemei bámulnak felénk a feketeségben.
A halottak völgyén sírón zeng az ének,
A nép nélküli földön ránk ébrednek a szellemképek.
Tavaszkezdés a lelkemben - fázva kezdtem.
Ha nem logikus e tárgy - hát ne várj
csodákat tőlem - ma kifejezetten
ez jár - az ember olykor meditál.
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
...harcoltam a sors ellen... küzdöttem,
nem voltam könnyen leigázható,
szenvedtem, könyörögtem, dühöngtem,
hinni akartam, hogy az ember jó.
az alma is ráncokat formál, mikor fonnyad,
a virág elhullatja sziromruháját,
ne keseredj el, ha megélt ráncaid
évgyűrűid lesznek, akár a fáknak...
szürke árnyak a szürke falakon
s vad viharral köszönt be a tél
feladni soha de nem tudhatom
a sejtelmes éj majd miről mesél
Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.
Ha már futottál tűz elől,
mi körbe-körben égett,
akkor tudod, hogy túlfelől
most is figyelnek téged,
a vak szerencse nem hagy el,
immár az égig érsz majd,
a homlokodon ott a jel,
megnyersz te minden párbajt.
Jártál egyedül téli erdőn?
Hol nem hallatszik semmi más.
Fák ropogása, fagy, ha eljön,
s alattam sítalpsuhanás.
Széllel táncol könnyed szíve,
nem is sejti, hogy veszíthet.
Hagyja, hogy a lég repítse,
majd egy másik megfeszítse.
Családlátogatás...
legkeserűbb emlék...
hiába törölném,
a felejtés nem véd.