Fresh kedvenc versei
Végtelen utakon
Befagy a bosszúvágy.
Szelíden táncol a Hold
Vad mezőkön át.
Követ engem a múló éveimen át.
Vénségemre ráncokat rakott rám.
Kedves kisasszony, a fogyasztásomat rendezném.
Igenis, uram: a számláját összesíteném.
Egy szendvics és egy tea: hét-hét forint összegben,
a logikám szerint tizenegy forint összesen.
A gyönyör még nem boldogság,
hisz nem ad békét lelkednek...
Mint egy absztrakt lepke
a rajzolt térképen.
Színeiben büszke,
békés, de békétlen
káosz dúl testében.
Lehettem volna nagy vagabund,
netán önsajnáló vigéc,
kinek nézése, bár magaunt,
kérésre másokról ítész,
nyelvét jól forgató vitéz,
ki, ha kell, készen áll, és jókor.
Karcolom létem a homokba,
visszasírom kóbor lelkemet,
elvágyom távozó korokba,
markolom elvágyó kedvemet
Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,
elhalkul a terem varázsütésre,
csillogó szemekben igézet látszik,
bársonyos ének a szívekkel játszik.
Szürkeség dereng a kinti csendben,
villámfény fickándoz` a pamlagon.
Az ólomszürke égboltnak esős
könnyei benéznek az ablakon.
Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.
Hogy jönnék én ahhoz, pálcát törjek érted?
Kétségbe mért vonjam több, mint ezer évet?
Hiteles források bár-csak lehetnének!
Akkor talán én is szentként tisztelnélek.
Tigrisszemű, fényes hajnalokon
Bíbormezőkön sodródva
Hajszoltak ide az égbenyúló vágyaim.
Öreg ember tipeg, csoszog,
ballag lassan a szigeten,
aszfalton a botja kopog,
áthalad platánligeten.
Gúny és irigység virágzik. Járvány
lenne, mely terjed? Bújik, de látszik,
elnehezül a valami ágán...
Vigaszomnak éltetője
simogatta sajgó lelkem,
bánatomat elterelte,
felébresztette a szívem.
Ne másnak adjál tanácsot, hogyan kellene élni,
amikor te magad is mással szeretnél cserélni.