GePir kedvenc versei
Elmém ma akadozva eszmél,
s csak bambulok magam elé;
a vén bokrot az ablak előtt
ma szél cibálja,
s hideg szellő
felhőt libbentve
rideg hiányod
rongyérzésekbe rejti.
Csöpp ország vagyunk a világ szegletében,
rózsás pír arcunkon március hevében -...
Szabad ország szabad népe
kokárdával megy a térre,
lelke mélyén hord egy álmot,
elnyerni a szabadságot!
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt.
(Petőfi Sándor: Márciusi ifjak)
Szenved a megvetés,
Némán lép előre,
Alázatot fúj a szél
A jövőből feléje.
Szívem dalát messze viszi a szél,
Csókod édes, bonbonos méz.
Csendben sodródok s égek fáklyaként,
A hold követ mindenhová árnyékként.
Csillagok közt teliholdas éjszaka
Virrasztasz hat rád az éj szava
Tejútrendszeren Göncölszekér robog lelkesen
Lámpás alatt öregúr mosolyog rád kedvesen...
Piciny kezeit érzem a nyakamon,
amint átöleli és szorítja nagyon.
Selyemként ölelő pillantás
Zajtalan, nagy impulzust érez.
Bujkál a hold rongyos felhők között,
Sápadtan világlik, hunyorog rám,
Sötétlő éjre, némán felöltözött,
Altatóhoz készül álommozdonyán.
Mottó: "rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál"
(Baranyi Imre: Ördögűző)
A törökországi és szíriai földrengés áldozatainak és a mentőcsapatok emlékére
Jeges szél jár a romok közt jajgatva.
Meggyötört a didergő emberek arca.
Szemük a leomlott házakra mered,
reménykedve várják az életjeleket.
A boldog pillanattal teli
Angyal édes, mint a méz,
néha látom előbújni
a mosolygó, csodás napot,
s néha minden ok nélkül...