Gmeindlmargitka kedvenc versei
Ha van mennyország, lesz nekem is,
pedig nem élek úgy, mint csoda,
- virágzó énekem elkülönít, -
mégis marad a lelkemnek limloma.
asszonynak lenni nehéz volt hajdanán
párt magadnak akkor nem választhattál
apád döntött, mondta, majd ő megszabja
ki lesz a férjed és gyermeked apja
A fellegek szállnak
selyem csipkeként,
szellő lebbenti
égszínkék lepelként.
Kinyílt egy ajtó, első szobába lépek,
nem akarok része lenni balszerencsének,
csak mert januárnak hívják ezt a szobát,
vad teleknek adta e helyiség kulcsát.
Nemrég még gyöngéd súlyát éreztem
vég nélküli érintéseidnek.
Látod, hogyan változik az érzés,
Ha nem igazi, csak egy bóvli kacat.
Tudom, semmit nem ér most már féltés,
Gazdagabb lettem, igen, biz` általad.
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban
álmodból átmentett reménykedés.
Hosszú heteken át furcsa álmok leptek,
odaátról jöttek rég távozott lelkek.
Szüleim, testvérem, rokonaim sorban,
követték barátok folyvást, lankadatlan.
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
Szívet cserélük a hűség jelén.
Földi mennyország adja - e reményt.
Bérctetőn rózsák illata száll,
Tavaszi nőnapon a szív kalapál.
A tavalyi rózsaszál,
Amit kaptunk Nők napján,
Rég elszáradt, más nyílott.
Apa és férj toporog,
Hogy egy újat átnyújtson.
Mikor a Teremtő egyszer jót akart tenni,
egy Nőt alkotott, kit majd öröm lesz szeretni.
Szépségből alkotta, és sok ezer virágból,
a világmindenség forró csillagporából.