Gyongyike67

Kárpátok ölelésében

Zordon Kárpátok ölelésében:
Magyarnak születtem!
Bár a gólya túldobott a drótkerítésen!
Ezért van, hogy sok ember érzi, hogy hontalan,
bár nem hagyta el a hazát, gonddal, vagy gondtalan!

Fáj az idő és annak távlata,
mely a történelmi hazát, a szülőanyát elorozta,
az elválasztó falat egyszerűen odébb tolva!
Őszinte gyermekként sokszor csodálkozott a szemem,
miért nem érti mindenki, mit is kérdeztem.
Később eszméltem rá,
hogy nálunk nem minden hangszer egy hangon énekel.

Szavakká formáltam a betűk varázsát,
tanultam, ízleltem a versek zamatát,
Petőfivel együtt csodáltam a Tisza hangulatát,
éreztem anyám barna-kenyér simogatását,
tiszta szívvel szavaltam József Attilát.
Álmatlan éjeken Jókai vetett fejem alá párnát!
Imádtam a magyar irodalomórát!

Bocsánat.
Nekem nem kell színeket viselnem,
ahhoz, hogy lássák: Magyarnak születtem!
Bár nem szeretném, nekem minden nap tudnom kell,
kihez hogy szólok, épp milyen betűt formál a nyelvem.
Néha tévedtem!
Kaptam is elég pofont érte, szemem csillogását kérte.
Szívem a keserű pirulát lenyelte,
megérte!
Én a lepergő könnyektől erősebb lettem, nevettem!
Gyémánttá ért általuk a magyar nyelv iránti szeretetem!

Kárpátalján születtem,
itt a szűkebb Hazám!
Sok zászló lengett már itt a történelem viharán!
Ami most van, nem én választottam.
Bár a magyar hitem zokog, de érzem, nem nagy dolog,
hogy Kárpátalja felett milyen zászló lobog!
A szívem úgy is, örökké
Magyar Himnuszt dobog!