Gyongyike67 kedvenc versei
Beosont ablakomon a reggeli fény
átölelte testemet egy újabb remény
mosolyra fakadtak az út menti fák
kitárult előttem egy színes világ.
Jöttél, mint forgószél, boldoggá tenni,
ezt lehetetlenség elégszer megköszönni.
Mint forgószél, úgy felkaptál,
megállt hirtelen az idő, mikor karjaidba zártál.
...miért
más az elvünk, más a gondolatunk
Misztikus Kabbala a hetes:
hét isten, mennyország, a hetek,
hét fátyol jelenti a tudást,
ha hullik, erkölcsi elbukást!
A tóparton csendben üldögélek,
egy békával épp szembe nézek,
hallom, hangosan brekeg nekem,
talán meg akarja kérni a kezem?
Szeretném nézni a Hold sugarát,
Ahogy a szemeden tükröződik vissza,
Szeretném látni azt a csodát,
Ahogy vágyaid keresve nézel a holnapba!
Észrevétlen fakul a sötétség,
apró árnyak hígítják a csendet,
egy vonatfütty ilyenkor még vétség,
ragadozók még biztosra mennek.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A Föld kel, ébredő szemét rám emeli,
tisztelettel jövök hozzá, megneszeli.
Elnyújtózom Anyácskánkra, vele rezgek,
nap fényével takarózom, ő is megérkezett.
Mint egy szerelmes csitri, epekedek utánad,
mint elérhetetlen vágy, életedből kizárhatsz...
Ébresztő... ébredjetek, emberek,
ne akarjatok ostobán halni meg,
az új világ nektek készül,
csak addig van idő, míg épül!
Istenné lett minden ember,
ezt örökül kapta,
hisz Isten mikor teremtett,
önnönmagát adta.
Torz vihar, vad rettenet
száguld most a Föld felett...
Egyenes vonalon lépdel az élet,
a színes képnek hirtelen vége,
sötétbe zuhan, így nem látjuk arcát,
magasba emel egy vékony hajszál.
Elringat puhán a tudat, nem csak engem
tépnek széjjel az édes álmok minden éjjel.