Gyongyike67 kedvenc versei
Valcert járó melódiát simítod,
Táncolnának ujjaid a zongorán,
Tüzes daloddal sebem begyógyítod,
Gyertyával díszítettem a kis szobám.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Az árnyék lassan lépkedett, ott, ahol ő jár, nincsenek Istenek,
ott a sötétség az úr, gyertyát senki sem gyújt. Termekben a
test, élete tusa, ajtót, ablakot nem nyit, nincs hozzá kulcsa.
Láncot cipel kezén, lábán, sok súly fekszik fáradt hátán,
keresne valamit, de nem találja, egyedül a ború az ő barátja.
Hajladoznak a fák az erősödő szélben.
Porfelleg keletkezik a légtérben,
Susognak a lombok, és táncolnak hozzá.
Első napsugár
kopog az ablakon,
fénypötty meleget
még nem hozott...
Mindennapi kenyerünk
Dús, aranyló búzakalász,
ragyog tőle a szép határ,
bő terméstől fejét hajtja,
várja már az aratókat.
Ritkul a lombja vén diófának,
perzselő napfényben a forró nyár.
Tarló szomjaz rekkenő hőségtől,
örömtüzében fürdik, forrong már.
Jaj, ébreszt a vekker, irány ki az ágyból!
Csipásan kelek fel az álomvilágból.
Gyorsan mosakszom, öltözöm, teszek-veszek,
A családnak még reggelit készítgetek.
Mikor a kék átmegy szürkébe,
s kellene a trére egy angyal...
A kezem, lábam mozdul érte
nyáron, ősszel, télen, tavasszal.
Losinj, Adriának gyöngyszeme,
gyógynövényekben gazdag szigete.
Zöldellő fenyvesek borítják,
benne hangulatos kis városkák.
Időjárás a krimi partizánoknál... 1
1942 nyarán...
Időváltozás.
Jött sötét esőfelhő.
Fagy enyhülése.
*
Az erdőtűztől
Megolvad hó a földön.
Kellene egy forró éjszaka, hófehér
jázmin bódító illata.
Izgatott kíváncsisággal vártad, hogy átöleld apró létemet...
A fák alatt rohannak el a percek,
ahogy az évszakok a tájon,
s vánszorog el vele az életem
ezen a furcsa, sejtelmes világon.
Egy elfeledett költő testamentuma
Mint verssorokból kipergetett
derékba tört, pusztuló szavak,
úgy hamvadok benned nyomtalan...
Valcert simítom,
bezárom romantikád,
dallal álmodnám.