HJudit kedvenc versei
Szeretet kulcsra zárva
Közhely lenne itt a múltat
csak részemről dicsérni,
megidézem a tanúkat,
ők fognak most mesélni.
Nap s a Hold
Akarlak, nyár s fénylő esteség,
akarom a csodás naplementét,
amikor a Hold már vádlón néz
a Napra, s küldi őt nyugvó hadba!
Itt vagyok, lettem, talán lehet, én nem is akartam,
ráncos arcomat megbélyegezte az idő, sajnos, hagytam.
Lelket kapott testem, mit Isten rám ruházott,
az tény, hogy nem váltom meg ezt a bántó, hitvány világot.
A vászon még fehér,
mígnem az ecset
hozzá nem ér.
A festő álma
most életre kel.
Kinn tombol a nyár és izzad a táj,
délibáb hiteti, jobb lesz a világ,
virágos réten az élet döngicsél,
zöldebb a fű és kékebb az ég.
Itt sétál a kertek alatt,
Lenge kabátja volt, a gyönge vetés szunnyadóban.
Hófoltokkal rajta, mint a gombok,
Maradt belőle még egy kevés mutatóban.
...érzés, mikor nem fakadnak szavak,
amiket nem vágysz már kimondani...
Van, hogy fáj szeretni,
megadni magad másnak,
levetkőzni akaratod
felölteni neki tetsző ruhádat.
...csók illatába süppedő
álomvilág és tünemény,
Nap sugarában remegő.
Búcsúzkodó téli álom.
Talán - mégis szépnek látom?
Fagyos zúzmara a fákon,
Fehér csipke minden ágon.
- Ne felejtsed el, ez egy gondolatom:
Repül a rigó fenn az égen,
megkívántam szárnyát, kértem,
adja nekem vagy repítsen,
szerelmes lettem éppen.
1931-2016
Édesapja Krencsey Vilmos,
édesanyja Lackner Anna.
Család második gyermeke,
elsőszülött volt a bátyja.
A minap hosszan csörög a mobiltelefonom,
Annak rendje-módja szerint felkapom,
Egy úriember érdeklődik oly hevesen,
Bírom-e a munkát, mint máskor rendesen?
Húsz év után...
tudod-e majd csókolni szám,
s lágyan érinteni hajtincseim,
csábítón tudsz-e még nézni énreám,
s vágyakozón odabújni hozzám...
Nézem arcod,
Belezuhanok kék szemed
Tengerébe, s elúszom
Veled göndör hullámokon.