HJudit kedvenc versei
A 3. mese
Ó, Ida Anna! Ő lányod és anyád
és asszonyod, ki úgy ölel ma át,
ahogyan ölelt mindaz, aki volt...
Kinek apja s anyja vagy egy személyben,
mert a saját műved szinte egészen.
Mintha külön bolygón lennénk
és más nyelvet is beszélnénk
olyan most minden
Néha kételkedünk útban, irányban.
Lépéseinkhez nincs útjelző tábla.
Égre nézünk, ha baj, netán hiány van,
hitetlen is hirtelen csodát vár ma.
Harminckilenc év, ennyit kaptál,
szíved telve volt álmokkal, hittel.
Tervezted a boldog, szép jövőt,
s lám, álmod a csillagokig vitt fel.
Új ház épült a szomszédban,
csili-vili tető, pajta.
Gerincén egy délceg szobor,
szélkakas pörög fenn rajta.
Az irgalmasság körülleng,
Élet így emelkedettebb.
Bűnt eltörli a kegyelem,
Megbocsájtó, jó Istenem.
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Vár a Duna habjaiban (Bánság)
Halak úszkálnak most várnak
a tornyában, ez nem mese,
nem is hinném el sohase,
a szemeim biz jól látnak.
Enyém a legszebb szó, Édesanyám,
ki itt nevelt, s ez lett Hazám,
ölel a róna, mezőn virág,
ez az ország mindig nagyvilág,
égtek belém szép magyar szavak,
hol Dráva folyik, két kis patak,
Enyém a felhő, szép kikelet,
a sok színes-színű népviselet...
Menyegzőre készül dús berekben az éger,
tiarája csillog, mint rajtad az ékszer.
Selymes folyó csobogó patakkal csókot csen,
fölötte dalt komponál szél Beethoven.
a világnak megtiltani nem lehet
pedig morgolódom a szavakkal
egyenként szaggatja a fejeket
retteg a milliárdos a javakkal
miféle parancsolat hajtja őket...
te vagy számomra a fény
mely beragyogja napom
amikor megébredek veled
csillagfényes hajnalon
te vagy a reggeli harmat
mely ott csillog arcodon
mint ezüst könnye a holdnak
tündöklik az ágakon...
Elemér, a házi egér
Tanítgatja a kicsinyét.
Ha sajtot lopsz, ne légy mohó,
Beférjen az egérlyukon.
mint partot nyaldosó viz
szobámba lopózik a csend
selymével betakar halkan
a holdfény is megpihen rajta
amíg a magasban mereng
némaságba rejtőzik az éj
hozza s viszi az álmokat
a jelen üresbe fordul...