HanyeczKaroly kedvenc versei
Útravaló
Minden Mi vagyunk.
Az árnyék és a fény,
Az örökre hitt elveszettben
A maroknyi remény,
Minden Mi vagyunk.
Bármilyen mostoha is most a sorsod,
s űz lélekfacsaró játékot veled,
hullámok serege feletted csapkod,
a béke templomát magadban leled.
urgi bugri békakoma
beugrott a galagonya
bokorban szólt zenebona
égnek állt a hajkorona
tulajdona szöcskekoma...
Ha én csillag lennék,
csak terád ragyognék,
bánatos szívedre
mindig gyógyírt hoznék.
Virágzó díszcserje, harangláb,
hortenzia és gyöngyvirág,
kecsesen virító sétányrózsa,
lágy szirmokat bontó begónia.
A természet tárháza végtelen,
benne rengeteg gyógynövény terem.
Kellő ismerettel sokfélét megtalálsz,
mellyel orvosolhatsz számtalan nyavalyát.
A világ leglassabb állata, furcsasága lenyűgöző,
nem sietik el a dolgokat, elalszik két mozdulat között.
Már úgy születik, hogy vigyorog, orra pisze, szőre bolyhos,
a földön járva ügyetlen, de a fán roppant elegánsan mozog.
Mi tesz gonosszá,
vajon hogyan válunk
azzá? Hogyan nő
bennünk a harag, míg
végül emberből
semmi nem marad.
Élt egyszer egy gazdag fószer,
pénzes volt, de nagyon sóher.
Megtudta, hogy van egy szent hely
csörgedező életvízzel,
fából fakadó, friss csermely,
nem járt arra soha ember,
tündérek őrzik szeretettel.
Mókás állat a mókus,
szőre láttán elámulsz,
ágról ágra ugrándoz,
mégse járkál fodrászhoz.
Nézd, a tavasz milyen csodás!
Az ég ragyog, kéken pompáz!
Pitypang táncot rop mezítláb,
mesebeli tündérország!
Kis ficánka állatok,
látványuk varázslatos.
Víztenger a házatok,
mesésen hangulatos.
Sohasem vágytál úri, nagy csokorra,
beérted azzal, mit kerted megterem,
mely ház megett nőtt szinte elvadulva,
hogy anyák napján köszöntőd legyen.
Faragnék ringató bölcsőt,
és a fej felől tündöklő jelet,
s a keresztre mosolyt, mert csoda érkezett.
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem