HanyeczKaroly kedvenc versei
Pamutbojt kék egen,
azúrkék tengeren.
Tűzvörös alkonyok...
Halljátok a Földön meg, emberek,
üldözöttek és számkivetettek,
kik csillogó nagyvárosok
jeges kövén haltok meg,
szépet álmodik, ki így hal meg,
mosollyal az arcán alszik el.
Ezernyolcszázkilencvenhárom:
Születésének volt az éve,
Budapest születése helye,
Hügel Hajnalka akkor neve.
Óraállítás
Egy óra előre, meg egy óra hátra,
készülhetünk ismét a nagy mutatványra.
Nyári vagy a téli, ez itt a nagy kérdés,
mindenki reméli, lesz egyhangú lépés.
Képes naptár 3.
A tél kénytelen kelletlen visszavonulni kényszerül,
Vidáman ébredezik az erdő, mező minden népe.
Sétáltam az öreg szülői ház előtt.
Pókhálós tornácán lusta macska ült.
Halvány fény kezdett pislákolni bennem,
maradj még! - súgta - emléktár ez, szentem.
Ó, Uram!
Hallgass meg, kérlek.
Fogadd el imámat
Gyógyulni kívánó
Betegek nevében.
Fóka koma
Sarkvidéken él a fóka,
ami nem is olyan jó móka.
Eszembe jutottál most
E mélabús révületben.
Ahogy a szú rágja a padlásgerendát belülről,
S egy öreg vekker kattog kánont véle rendületlen.
Ülni a megszokott, régi padon,
hagyni szárnyalni a gondolatot.
Könnyed tavasz a pillangó szárnyán,
a Föld csodákat hordoz a hátán.
Aki ismeri a számokat,
nem biztos, hogy tud számolni.
Aki tud olvasni,
az nem biztos, hogy tud írni
érthető gondolatokat,
mert ismeri a rímeket, ragokat,
és véli összecsengeni a hangokat.
Mivé lennék, ha nem lennék
élő Isten mása,
szeretete nem sodorna
égi magasságba,
süllyednék a föld mélyébe,
és ott pokol várna,
ha a szívem a fényébe
nem lenne bemártva...
Lassan hunyta le szemét,
mikor ráhúzta leplét az éji szél.
Sóhajtva kezdte el álmát,
a zöld burokba nőtt nyír és nyár.
Hogy ne történjen meg ez a kabaré esemény,
Amelyben az egyik színész egy falusi, szerény,
Népies akart lenni, így azt mondta "nyihaha",
Egy büszke fővárosi válaszolt rá, "hahaha"!