Harmatlotte

EZ MIND ÉN VAGYOK:

Az első megzenésített versem:
http://www.youtube.com/watch?v=sQFW8y7ZLV0

ÉN-KÉP(p)

Ha kérdezed, ki vagyok,
olvass el, és megtudod:
szemeim bársonyán át
kitárul világom rád…
Szám ívében hordozom
sóhajom a sorsomon,
homlokomra írva van,
minden vonal önmagam…
Kinyitom a tenyerem,
tekints bele: keresem
az utat és magamat,
múltam bal felől maradt…
Új lettem a régiből,
sárból és az Égiből…

A HIVATÁS:
"Tanultam filozófiát,
Orvosi tudományt, jogot,
És sajnos! teológiát,
Buzgalmam nem lohadt, nem fogyott.
S most itt állok balgán! Mivel
Bölcsebb nem lettem semmivel.
Magiszter vagyok, sőt doktor: ím
Tíz éve, hogy tanítványaim
Orruknál fogva vezetem,
Árkon-bokron, völgyön-hegyen –
És látom, semmit sem tudhat ember!" (Faust)
(És már azt is látom: én is Faust vagyok... )

AZ ALKOTÓ:
Arc poetica

Bizony, a költő ezerarcú...
Maszkot visel, ha kell,
szereppalástba bújik el...
Majd este, ha vége a napnak,
leveti mind a versruháit...
És meztelen a lelke fázik.

A LÉLEK:
Re-inkarnáció (így jöttem)

Lábam alatt Föld, fejem fölött Nap…
bevonz a világ, lényem megolvad:
anyagcsepp leszek, levegőt veszek,
összegyűjt a test, emberarcot fest…

A SZEMÉLYISÉG:
A szikla sír
Tudom, minek örüljek, és mit kell bánni:
azt, hogy magamat sosem engedtem szánni,
erőmből telt, hogy mindig kőszikla legyek,
így ritkán értek el a sértő fegyverek,
de a sziklasír börtönöm is lett talán:
nem jutott át senki rezgése kőfalán...
Az átlag vídia belsőmhöz el nem ért,
nem adtam a lelkem s a szívem semmiért...
És nem tűrtem el soha, hogy eltaposnak,
magamat kiáltva olykor főokosnak,
győztem a tömeg felett, mert azt kellett,
az én akaratom egyszer sem tisztelgett
hamis, álságos értéktelenség felett
s így néhány irigyem gyakran megkövezett:
felvettem a köveket, s eltettem sorban,
csak egy SZIKLA voltam, idelenn a porban...