Helena1

Vágyvirágok nyílnak…

Még fájó vágyvirágok nyílnak
és hullanak minden tavaszon.
Megtaláltalak és szirmokat
reszketve bontottam ágyadon.

Puhán tettél tavasz ölébe,
tisztaság volt üde új ruhám.
Levetted már ne csüngjön rajtam,
csak csókod végtelen éjszakán.

Nyoszolya volt nékünk a tavasz,
vágytuk szemünk fedje opál lepel,
lelkedig kúsztam s kapu nyílott...
vágy született, szerelmet nevelt.

Boruljon virágba minden ág!
Voltam-vagyok vadóc tavaszod.
Emlék leszek tiszta illatú,
ha szerelemünk is elhagyott

Írta: Szűcs Ilona Helena